sátáni nap igen.
elég sátáni hangulatban..
rendben elfogadtam hogy bőgtem már két napja mert gyenge vagyok és mert hülye is
de kihisztizni egy olyan tárgyból egy olyan jegyet amit magasról szarok le?
és az a bosszantó hogy felbasz egy ilyen apró dolog.
mindig csak a hátbatámadás. mindig. és mikor lesz vége kedves barátaim. mondjátok el... mikor?
és végkétségbeesésben kihez forduljak? kinek sírjak aki még nem un és nem szar le és akit nem akarok letraktálni a sok faszsággal.
nem mondom hogy egyedül vagyok mégis ilyenkor egyedül érzem magam jobban mint valaha.
hiába vesznek körül kedves megértő emberek is akiket imádok..
néha csak felvenném a telefont és tárcsáznék.
aki fölveszi és beleszól megörülök és elmondom a bajaim és együtt bőgünk
fura mert 3 éve lelkitárs. 3 évente belézúgok és magamköré gyűjtöm mert szükségem van rá. mert ő Cs akiről sosem mondok le mert ő Cs.
a lelkitársam aki a bátyám.
csak ha őt sem használnám ki... de lehet a végén ez fog az agyunkra menni. paranoia.
emberi kapcsolatok. mik azok?
tudtam én valaha is fenntartani egyet?
érdekbarátság és látszat. kihasználás és támadás. szúrkálódás és piszokdolgok. szerelem és kín. az az égető fajta ami végigkísér és picsogásba ringat.
és egyszercsak azt veszed észre hogy nem bírod abbahagyni a sírást.
azt a tevékenységet amit utálok művelni mégis annyira nőtt hozzám mint a fülhallgatóm.