minden évben visszanézegetem az évösszegzőket.

és minden évben egy kicsit meghalok.

mert idén 

kielemeztek

pszichiátrián állandó vendég voltam

betegnek éreztem magam

csoportterápiára jártam

kinevettek

sírtam

hisztiztem

hátba szúrtak

veszekedtem

sírtam

féltettem az emberem

behunytam a szemem

készítettem magamnak egy világot

bezárkóztam

felnőtt lettem

sírtam

véget vetettem a szenvedéseimnek

sírtam

barátkoztam

boldog voltam

éltem

cigiztem

ittam

lefogytam

sírtam

gyógyszereztem

terhes lettem

sírtam

hiányoltam

sírtam

egyetemista lettem

passzív lettem

egyedül voltam

hiányoltam

férjhez mentem

unatkoztam

egyedül érzem magam

már nem várok semmit a jövő évtől.

már nem fogadok meg semmit.

idén sem volna értelme.

telepakoltam zenével a telefonom.
hogy gondolhattam eddig, hogy élek.....

azt hittem nem fogok többet vizes párnán elaludni....

mostmár annyira egyedi a nevem, hogy csak egy van belőlem.

esküvő előtt like crazy-t nézek...
nembaj. belefér.

ennél betegebb videót is rég láttam...

le kéne tiltani a krémmániáról.
én vagyok a legborzasztóbb nő a világon..

nyilván akkor lett kuss, mikor kiröhögtem a 3 méteres srácot, ahogy felszállt a hévre és beverte a fejét.

azt mondták, hurkás volt a hasam.

álmodtam.
nem tudom, hogy jó vagy rossz volt.
és nagyon elkapott a coldplay hangulat.

megtalálták a 2 éve elhagyottnak vélt igazolványcsomagom.
volt benne 1500 forint és a régi lakcímkártyám.
ezeknek tökre örültem.
aztán megláttam egy mozijegyet is.
már akkor kezdődött a silány filmek iránti érdeklődésem...

mert a mostaninak tényleg annyi értelme volt mint egy rész elenapicsogásnak.

hát jól lemaradt ez a miistörténttavalyilyenkor bejegyzés.
igazából lemaradt és nem elmaradt.
majd egy jobb napomon bepötyögöm.

ilyenkor nagyon örülök, hogy már 4 éve blogolok.
van mit visszaolvasgatni.
és már sajnálom a pár évvel későbbi énem, aki visszanézi a mostani semmitmondó bejegyzéseket.

letöltöttem az összes könyvjelzős zeném.

üresnek érzem magam.

azt mondják, a gyász egy nagyon fontos folyamat az ember életében.
mert ha végignézed a fájdalmas filmet, akkor a lelked túljut rajta.
ma jöttem rá csak igazán, hogy sosem gyászoltam.
azt hittem igen, mert a szívem megszakadt.
úgy éreztem legbelül meghaltam.
közben csak egyre mélyebbre ástam a gyászt.
azt hittem pár nap elég lesz rá.
mert mindenki állítja egy pasiért sem érdemes sírni.
én sírtam.
nem is keveset.
azt is mondják, hogy a múlton kár keseregni.
de elegem van abból, hogy keresem önmagam.
már tudom, hogy a gyásszal van ott mélyen.
a gyász még nem tudja, hogy ő ott is marad.
értelmetlen lenne magunkkal hozni.
az akiért gyászolnék már rég nem éri meg.

és még élek.
a gyomromról ez kevésbé mondható el.
a fejemre meg még soha nem látott méretet hányt egy pattanás.
imádom a cukrot.....

amúgy nagyon nem akarok terheléses cukorra menni.
hullámzik a nagy bátor anita gyomra.

♥♥♥
 

ez már súlyos betegség......

nagyon karácsony van.

erről ad tanúbizonyosságot a hangulatom is.

hurrá.

vajon fogom-e még valaha szeretni a karácsonyt...

nagyonzeneszerelem.

korog a gyomrom.
elgondolkodom mi is van itthon.
ehetnék sajtosstanglit.
nagy kezd lenni a seggem.
de van egy csomó gyümölcs, ami nem hizlal.
aztán ránézek a régi tumblrjaimra.
és már nem korog a gyomrom.
jár az agyam.
terveket sző, célokat tűz ki.
aztán visszaemlékszem 2010-11-12-re.
16-17 évesen gyenge voltam kezelni a dolgaimat.
megbetegített akkoriban sokminden.
tegnap megint álmodtam.
félek belegondolni ez így a jó.
de hát megtudtam, nem vagyok éhes.

én vagyok az, aki miután elronthatatlanul rossz már a vámpírnapjjjjók, még mindig zsongok az új részre.
és én vagyok az, aki még az elronthatatlan rész elrontása után is fogja várni a következőt.
hol rontottam el....

annyira vártam a pénteket, hogy meg sem lepett, mikor nem úgy alakult.

ezek után fájdalmas lesz mammutba mennem.......

ma teljesen átéreztem a sarkvidéki kutatók problémáit...
szóval jótanács: ha azt hiszed, hosszan hagytad nyitva a mélyhűtőt.
akkor már rég rossz.

életem végéig feltöltött röhöghetnékkel Zoella.
köszönjükneki♥

amikor valaki bradpitt nevével emlegeti a hetedik c. filmet.

én pedig bámulok magam elé, hogy ja ő is benne van.

engem miért inkább kevinspacey ragad meg?

beteg ember vagyok.

ezek a cinkék tökre nem fotogének....
még véletlen sem én vagyok béna.

elég rossz ha már visszatörölgetem a bejegyzéseket.
mint valami kakifelelős sokadikén aki a vállamon ül és néz.

bates motel.
nagy csalódás nem ért..
csak mint ebben a picsmogás norman szövegébe.

kedvesen megkért a szúró néni, hogy ne remegtessem már a lábam mert nagyon rossz érzés...
vajon ha én megkérem, hogy ne szúrjon már meg, mert rossz érzés, mit szól?
sosemtudommeg

hurrásorozat

és ma pedig antibiotikumra, nem vérvételre..
ez nagyon brrr kategória....
havonta vércsapolás. jóság.

egy felpüffedt fejre számítottam.

nem 38,5 fokos lázra....

ma annyit sírtam, hogy holnap biztos megijedek reggel.
magamtól.

elnézéstkérekazoraveczidiotizmusnórálkodásmiatt

barátságok.
amiket bepakolhatunk a hűtőbe.
mint az ételeket.
nem akarjuk hogy idő előtt megromoljanak.
de pár nap múlva mind tönkremegy.
csak a gyorséttermi kaja nem romlik meg sosem.
nem szeretem a barátságot egy bigmachez hasonlítani.
mert nem az.

mióta piros az itunes ikonja többet ijedezek.
nem szeretem a pirosat.
főleg ha felugrik.
jófejek vagytok almákok.

nem voltam oda sosem angelüke joliért.
de ez jó még akkor is ha beletapostak a gyermekkoromba...

ha megtehetném, biztos drága ételekkel tölteném meg a hűtőt.
mindenből ennék egy falatot.
aztán visszacsomagolnám.
minden nap új ruhát vennék.
és csak egyszer hordanám őket.

így ezek a tárgyak ugyanazt éreznék, amit én.

és mégsem lennénk egyedül.

ugyanaz a kellemes jótékonykodó érzés fog el, mikor megszánok egy csövest és mikor megtudom, csámcsognak a dolgaimon...
el lehet gondolkodni.
csőcselék.

nyilván kitörlöm a seggem az időpontommal.
köszönöm margitkórház..

infj-nek lenni öröm.

fel sem merül a kérdés. milyen kérdés.....

beszélgetsz valakivel az utcán és szóba kerül az exed neve.
nyilván akkor jön az ex ismerősi körből valaki.
és nyilván meg is hallja.
pedig még csak nem is arról az M egyedről volt szó......

felhívott a védőnő, mikor volna kedvem lejönni.
igazából sosem.
újra nagy ellenség a mérleg.

életem végéig tudnám hallgatni.

végigbőgtem a vámpírnaplókat.
aztán a végén beajánlotta oravecznóra new yorkos videóját.
na akkor elkezdtem igazából bőgni.

egy nap ötvenszer meghallgatni nem tévedés.

régen volt már U2 nap.
erről eszembe jutott a régi szép kis világom.

nem akarom bababloggá alakítani a blogom.
de ha Á megszületik nem fogom kibírni. már érzem.

néhanapján előkaparni a zenéim.
annyira jó hogy megvannak még.
annyira jó emlékezni.

amikor váltok valakivel 3 üzenetet és az egyén a hatalmasnagy hozzáértésével az egyikben megállapítja, hogy az elmúlt években semmit nem változtam.
hátraestem mert még a monitoron át is megcsapdosott a tudás.
fú.
most idézgethetnék, csatolhatnék dalokat de nem.
mert én tudom. ő nem.

betegenotthon.
de a púder és a fordított pszichológia.
mind a táskámban vannak.
és nem féltem használni őket.
adok 154 napot.
pont mint tavaly.

paráztam mert 2 éve nem nézett senki a számba.
természetesen nekem olyan jófej fogorvosom van, aki vizsgálás közben csúnya fejeket vág.
aztán a végén megnyugtat, hogy minden rendben.
kösziendre.

amúgy jobb napjaimon eszembe jut újranézni a Minis részeket.
és egészen élőnek érzem magam.

van ennél sorozatbuzisabb?

szeretnék hinni a horoszkópoknak.
de így inkább nem.
inkább alkotok egy mesét.
történt egyszer hogy egy pici ikerpár talált magának egy mérleg társat.
mindenki azt mondta, ő igen, való hozzátok. van két nagy tenyere amin hordhatja a popótokat.
de nem hittek az embereknek. továbbálltak.
próbálkoztak egy ikerpárnál, de nem tudták eldönteni kinek melyik fél kell.
majd belebotlottak egy oroszlánba, aki mélyen megérintette őket karmaival.
elrabolta és fogva tartotta a lányokat. kis idő múlva viszont megérezték a nyári szellőt és mosolyogva kihátráltak a barlangból.
elvesztek.
tudván, hogy az oroszlán barlangjában nyaldossa sebeit arra merészkedett egy kos.
a lányok jó lehetőséget láttak arra, hogy a hátán majd eljutnak egy darabig.
minél messzebb az egyre dühödő oroszlántól.
de a kos csak nem akarta őket letenni, hosszú idő után sem.
nem baj, gondolták, szép helyekre és biztonságosan halad a kos.
megszerették puha hátát.
arra viszont nem számítottak, hogy egyszer minden út véget ér.
hiába akarták visszatartani a kost, az csak nekiment az előttük álló falaknak.
a lányok leestek és azóta is a kos kapkodó patái alatt szenvedik el kisebb- nagyobb sérüléseiket.

jaaaj már megint csak a picsogás.

edsheeranra íródott. előre szóltam.

igaza volt annak a valakinek aki egyszer azt mondta, azért írok mert figyelemre van szükségem.

egyszer régen még volt valaki akivel tudtam beszélni.

és most?

maradna a blog. maradna.

és a torkom ami nyelésre lett kitalálva.

a gyomrom ami pedig ki van tágulva a faszságoktól.

néha azt álmodom beszélek valakivel.

beszélek vele.

nem szoktam pontos dolgokról álmodni.

de most végre van egy pontos dátumom amibe kapaszkodhatok.

és hogy ez miért jó?

mert locsolhatom tovább a képernyőre a szenteltvizet.

lefotóztam volna a fejem amikor ezt megláttam, de az félelmetes lenne ide.

jövő....

az apróságok.
amiket szinte csak én veszek észre és megmosolygom.
még mindig a múlton rágódó énemet.
gimim tesitermét ha ég a lámpa este.
platánfák alatt az árva vadgesztenyét.
azt, hogy vannak emberek akiktől sosem köszönök el.
és hogy ez mennyire tudatalatt jön.
mennyire bele tudok szeretni egy általam megvetett egy számos előadó zenéjébe.
mivel ez a zene sokatmondó, kívánom, hogy legyen a  kissrácnak szép jövője.

alig 2 hónap múlva "évfordulós" leleplezőbejegyzés.

huhuhuhuuuuuu.

nagyon várom. nagyon....

nemzetivágtáltam anyóssal.
és megint rosszul lettem.
de aranyosan összekapart. köszönjük neki.

régen ez a blog arra volt jó, hogy a megfigyeléseim alatt jegyzeteltem a fejembe és mikor tetőzött a hülyeség, idehánytam.
jó volt.
önmegtagadás? akkor kezdődik ha keresed magad.
de mi van ha megtaláltam magam?
megtaláltam a régi énem.
körbekörbe járkálok.
sivár homok után mindig egy virágos mezőn találom magam.
rám mosolygok de ahelyett, hogy ott maradnék magammal, indulok.
hajt tovább az önismeret.
aztán megint a sivatag.
de lassan összeszedem a cuccaim és odébb állok.
egy zöld erdőben pedig életet adok emlékirataimnak.
hogy majd Áronkának ne azt a hamis képet fessék, amit olyan sokszor már.
hogy ne azt higgye életem műve volt az önmegtalálás a megsemmisülésben.
hogy ne azt lássa egy senki voltam, aki mindig depresszív dolgokról fogalmazott.
azt akarom, hogy szoruljon belé annyi értelem, hogy értse miért írom azt amit.
hogy miért vehettem mindent annyira komolyan filozifikusra.
hogy miért lehet, csak az érti, akivel találkozott már önmagam.

úristenez.

egy szülő aki gyerekeskedik. 
kétségbeejtő.
és egy csecsemő kezében aligha van biztonságban egy csecsemő.
de hát csak ezt is mínusz egynek szabad felfognom.

az az átmenet (mégmindignagyaszerelem)

hajfestegetésvolt

egy extrémkiválónap volt a tegnapi.
de még élünk........
és Áronkaa ♥

sosem hülyeség az, hogy az ősszel jön az elmúlás, filó, negatív hangvétel.

jön. tök szar de az ember nem tehet ellene.

azonosulni az évszakokkal nem azt jelenti, hogy depressziós, beteg vagy.

ez csak azoknak az embereknek jelenti azt, akik nem bírnak azonosulni az érzésekkel.

nem érzik azt a pluszt, amit egy forró tea megivásával lehet.

nekik ez csak egy lélekmelegítő tény. 

a tea értük van.

én meg az élet apró dolgaiért.

a meghaló falevelekért. 

az ősz felfoghatalan illataiért 
a szürke ezer árnyalatáért. 
a csönd állati zajaiért.

az élettel vagyok.

ősz elején a virágok csöndben vannak.

nem akarják, hogy észrevegye őket a fagy.

színtelen falevelek közt halkan cseverésznek a melegről.

a szemfüles ősz lát valamit, ami szerinte már nem aktuális.

hirtelen lecsap a nyár túlélőire.

és szürkévé varázsolja az utolsó reményt is.

hazugságok, akkor kezdenek el fájni, mikor már az arcomra nedvesedett a maszkom.

tök szar.

elutaznék egy külföldi országba.
felmásznék egy hegyre kétezer méter fölé.
keresnék egy patakot és belegázolnék.
aztán meghalnék.

világ legszomorúbb neptun üzenete:
passzív lettem......

hova lett?

rájöttem, hogy egy nagyon fontos szó hiányzik az életemből.

különleges.

this is the last time i’m asking you why.

snowpatrolnapot tartok.
a régi szép idők emlékére.
amikor még utáltam gimibe járni és szenvedtem......
úgy szeretném ha 3 évvel ezelőtt lenne.
úgy szeretném tudni mit akartam.
úgy szeretném a filókat újraülni.
úgy szeretném dalszövegekkel kitetoválni a karom.
úgy szeretnék hazamenni betegen.
úgy szeretnék agymenéseket.
úgy szeretnék 106os után szaladni.
úgy szeretnék örömcsütörtököt.
úgy szeretnék akármilyen napot csak öröm legyen.
úgy szeretnék gary-vel együtt pattogni.
úgy szeretnék.

életem legnehezebb 100 perces hév útja volt a mai.
de csak beraktam a fülembe a zeném és mosolyogtam.

sztknap....
hatalmasöröm.........................

elképesztőthescriptláv!

bíííborkaláááv

nincs gond. kiheverem. 
csak belehalok ebbe a dalba.

koncert 3 éve változatlan. csak a pasi más.

SZIN SZIN SZIN SZIN SZIN SZIN!!!

annyi hajam lett , hogy lassan lehúzza a fejem.

érzésem van.

jézusomezvalamieszméletlenjó.

i do. i do. i do♥

olyan furán érzem magam attól a gondolattól, amit pár éve megvalósítottam.
minden embernek írtam egy "bocsánatkérő" szösszenetet.
akkor semmi baj nem volt, mert minden egyes elküld gombbal ledobtam magamról egy nagy adag rossz érzést.
és most hogy újra eszembe jutott ez a fajta jótevékenység egyre inkább azt érzem fulladok.
zuhanok és fulladok.
mert csak ugranak be a nevek, néhányszor ugyanaz a név.
és ha elgondolkodnék, hogy a fenébe engedhettem ilyet magamnak.
annyira unom, azokat az embereket, akik folyamatosan bocsánatot kérnek.
és lám én is ilyen lettem.
szánom magam. bocsánatot kérnék magamtól is de nem undorító?

évi nyáladagom.

amikor beparázok a vérvételtől akkor tuti, hogy nem ájulok be.

pedig 3 küblivel is vettek. felemelő.

annyi jó zenébe futottam, hogy nem tudom melyiket hallgassam.
szenvedelem..............

"Édesanyám ma megölt."
több percig meredtem a kijelzőre.
ennél durvább három szót egy mondatba foglalva nehezen tudtam elképzelni.

sokkal több szőke pasit nézek meg mostanában.
eric, peeta és a többi cukiság rossz hatással van rám.
vagy közeledek a harmadik 7 évemhez.....

nem tudom, melyik a rosszabb.
az, hogy tom odellen az első sorban pattognak(!!) az another love-ra, még ebbe az egy, általuk ismert dalszövegbe is belerontanak a "rajongók" 
vagy az, hogy én itthonról szánalmaskodok...

kedvem támadt ironikus burkoló cukormázat forralni.
amibe belekeverek pár aranyos ismerőst.
a hajukat levágtam mert a csontjaik pont elegendő zselét képeznek.
többszínű díszítés lesz a tortámon.
amit már tudom is kivel etetek meg.
nagyot nevetek miközben az első falatot lenyeli és a bosszúm felölti testét.
így magam mellé állíthatom azt, akit a pokol legmélyén sem látnék viszont.
babusgatnám napestig.
ja amúgy lovagolni akarok már pár hónapja.

annyira bugyuta...

alig veszem észre magam de már eladó ragdollokat nézek...
és csak nyáladzoook

lomtárban kerestem az életem.
nem találtam.

csak egy összetört, leköpött szívkirálynő ágyában.

tudjuk be minden mondatomat, gondolatomat, megnyilvánulásomat a hormonoknak.

egyre több hülye tanulmányba botlom a neten, ami azt taglalja, a nők mit rontanak el, mivel készítjük ki a férfiakat, mit kéne máshogy csinálniuk.
miért mindig mindent nekünk??
sokféleképpen be tudnám fejezni ezt a posztot..
de inkább pörgök egy sort aliciakeysre.

már

már egészen megszoktam az idióta picsa jelzőt.
egyszer talán már úgy is fogok tudni élni, hogy ez normális.
hiszen már 2 éve így élek.

3 fesztiválért fáj a szívem...
1 zenekarért.
beraktam a régi zene mappámból azt a 840 dalt.
és....
már sosem fogok voltra utazva the fray-t hallgatni
szigetről hazabumlizni éjjel.
nem lesz több szegediifjúságinapok.
ha idén nem hallom Bíborkát, megszakad a 3 évem.
és a szívem is........

kigondoltavolnahogyesik...

petőfit hallgatok 3 napja.
pörgök rá 3 napja.
hiányzott 2 éve.
és magashegyi árnyékokat.
mert imádom.
nem tudom mibajom.
jaaa mert nincs semmi.

napok. amiket meghagyok gondolkodni

bejegyzések, amiket meghagyok, hátha valami burkolt jóságot tudok írni.

aztán hagyom az egészet a francba mert feleslegesen törném magam.

bőgtem.

skins. mindig köszi.

amikor egy ember visszavágyik a múltjába, akkor teljesen elfelejti, hogy van jelene?
szerintem egy haldokló ember ölni tudna a jelenért.
a jövőről pedig ne is essen szó.
mert tudniillik ezeknek az egyéneknek nincs jövőjük.
halottak, mint a kórházak egyes osztályain fekvők.

nem is tudom mi hiányzott jobban.
az ágyam, a billentyűzetem, a nyúlaim vagy a tumblr....
menthetetlen vagyok.

balatonkörtevékenység.
310kilóméterek.

ponthatárvárósbalatonos

2013ban nem volt filo nevezetű cimke.
lelkiszegény évem éltem.

agyi bajaimra utal az a tény, hogy képes vagyok megunni a körömlakkom színét, mikor még meg sem száradt...

sosem tudtam dönteni inkább ki lennék.
samantha vagy charlotte.
amikoris kiderült hogy miranda vagyok.
mínusz vörösség.

ordítanék. hogy az egész világ hallja.

boldog vagyok. és riadt.

de ha ő nem akarja akkor én sosem lennék készen.

így muszáj bátornak lennem és elhinni.

hahhsoyouthinkyou'rehot?

aliciakeysnap.

heterokrómiásos libák

egyszervalamikor írtam két tanulmányt.
az oroszlánokról és a kosokról.
erősen gondolkodom a publikálásukon..

az Ármin akkoris szép név és nem buzis.

ezer

1000. poszt hurráhurrá
köszönöm a lehetőséget
méltó tartalom lenne lana új albuma.
azt hiszem. mert rákattanás van és még 1000 poszton át biztos tartani fog.

nem tudom eldönteni, hogy lana bajszos vagy ugyanolyan nyomi árnyék van a szája felett a képeken, mint nekem.
de ez azért szóljon a tökéletesség jegyében.

mikor egy barát miatt barátnőt is szerzel és a veszekedésben nem tudsz okosat mondani mert nem akarod megbántani egyik barátod sem azzal, hogy nem az ő oldalára állsz...

én tanultam a múltamból.
ezt B még nem tudja.
ahelyett hogy örülne, neki mondom el a problémákat és nem a barátaimnak, akik véletlenül megeshet, hogy pasik.
de hát nembaj. a hallgatással barmoltam már szét egy kapcsolatot.
egy nem kapcsolatot még hamarabb lehet eltaposni.
majd szerdán kiderül milyen pici matricák leszünk.
addig előkapom a régi M véres felszerelésem a szekrényből.

nem szeretem azt a vergődést, miszerint én mindig egyenlőbb leszek.
miért kívánom minden expasimnak hogy egy hatalmas tükörrel járkáljon?
essen itt szó oroszlánról, vagy kosról. mindegyikből ömlik a hülyeség.
és ha már oroszlán ugye ellenőrizzem le az exnője férjét aki hasonlóan néz ki mint az én exoroszlánom?
ja nem. bocsánat mert én egyenlőbb vagyok.

ettől a hülye curamduotól nem szabadulok soha már..

elég rossz egy napja méhfullánkkal élni.
soha többé nem megyek strandra papucs és tű nélkül...

2014.07.02. 02:11
ha magad nem világosítod fel azt a barmot, akitől vársz dolgokat az életben sosem kapod meg, amire vágysz.
valamint arra is rájöttem hogy csak magadra számíthatsz.
a szarban főleg.

kezd az egész blog twitterhangulatú lenni úgyhogy gyorsan filozofálok egyet.
holnap.
ezt meg mert nincs black.
nem szabad.

szerencsétlen kézzel születtem.
folyópart mellé nem ásom a síromat...
...de már rég megtettem

a jel az jel, csak néha semmit nem jelent.

már bejáratott egyedülmenős fesztiválozó vagyok.
menni fog idén is.

songs.2

a song from my childhood
The Script - We cry
a song that reminds me of my most recent ex-boyfriend
Lana Del Rey - Summertime Sadness
a song that reminds me of one of my parents
P!nk ft. Nate Ruess- Just give me a reason
a song that calms me down
Edward Sharpe and The Magnetic Zeros - Home
a song that is often stuck in my head
Bastille ft. Ella Eyre- No angels
a song that reminds me of a best friend
Magashegyi Underground - Árnyékok
a song that reminds me of the past summer
Martin Garrix - Animals
a song that reminds me of my “first love”
Within Temptation - Forgiven
a song that makes me hopeful
Great Northern - Bonnie and Clyde
a song by my favourite band
Hurts - The water
a song on the soundtrack of my favourite movie
Craig Armstrong - Green Light
the last song i heard
Bonnie Tyler - Total eclipse of the heart
a song that reminds me of a former friend
The carbonfools - Hideaway
a song i love singing along to
Hiperkarma - Lidocain
a song that has made me cry
Bastille - Oblivion
a song that makes me want to dance
Sia - Chandelier
a song i love but rarely listen to
Snow Patrol - Set the fire to the third bar
the first song alphabetically in my telephone
Alt - J - Breezeblocks
the last song alphabetically in my telephone
Azealia Banks - 212
my favourite song
Arcade Fire - Afterlife
a song that someone has sung to me
The Fray - You found me
a song that i can't stand to listen to
Nickelback - Far away
a song that i have danced with my friend
Bastille - Flaws
a song i could listen to all day without getting tired of
Keane - Crystal ball

leszólt a felső szomszéd, hogy nem láttam-e ki az az idióta aki hozzá mer csöngetni.

mikor meglátta elkezdett udvarolni neki.

melegebb lett ez a mai nap is. ezaz.

nyazmeg kategória mikor felmennék voltra hurts és magashegyi miatt de pont egyszerre vannak.

sosem gondoltam volna hogy a zeneírtás egyszer okozhat örömöt is.
ahogy a tisztulás is. vízzel.
valamint elkezdtem tweetelni is.
hurrá azthiszem.

soha nem örültem még ennyire hogy barna a hajam.
és még sosem lettem rosszul egy meztelen nőtől sem.
mostanáig.....

hosszas filozofálás után rájöttem mi az értelme a női orkazmusnak.
azért hogy mi is késztetést érezzünk a közösülésre muszáj ez a pozitívum.
mert különben a férfi nem taszítása nyerne és kipusztulnánk.
na igen. orkazmus. szarkazmus.

meghalt aiden!

nem érthetem az exem miért akad ki.

azt hittem ha leszek valaki majd felnéz rám.

valaki pedig azt is jelenti hogy valakinek a valakije leszek.

mert akármilyen hihetetlen, boldog szeretnék lenni.

egy olyan ember mellett aki boldoggá is tud tenni.

és ez pedig azonnal szétfoszlik.

amikor az illető inkább arra hivatkozva lelép hogy ő nem erre vállalkozott.

hát srácok ki kell ábrándítsalak titeket.

csak a csokinyúl üreges, ha a lelkem nem kell akkor ismét nem velem van a baj.

még utoljára ejtek pár könnycseppet.
aidenért.
aztán elengedem.

ha két éve csak egy apró dolgot is máshogy csinálok.
talán sosem kell sírnom az aidenemért.
talán sosem kell egy fájdalmas jövőképbe kapaszkodnom.
amit a rosszakaróim egy egyszerű mozdulattal törölnek el.
akármikor. mert megtehetik.
én pedig csak boldog szerettem volna lenni.
talán ha majd megkérik a kezem fel akarja adni.
talán majd ha el fogok két lőtt sebbel egy ismeretlen hajóján vérezni.
talán akkor majd én is fel akarok adni mindent és vele lenni.
de ha már az élet megfojtja a jövőnket egy párnával...
nem marad miben hinni.

befújtam a kezem irixxel.
annyira csípett, hogy pörögni kezdtem és a menetszél lehűsített.
elszédültem és belerúgtam az ágyba.

mert ez is jó.

elég értetlenül állok a tény előtt miszerint aiden meghalt...
értemén hogy egy bosszúról szóló sorozatba nem való romantika...
de most teljesen reményvesztett lettem.

pár napnyi infúzióra ítéltem magam. mert jó. rohadtjó.

amikor átgázolsz az elveiden és nem csak a szíved fáj
hanem a gyomrod is...
sohatöbbé hús...

a hármas az amiről sok ember álmodik.
de csak három éli meg az álmát...!

mikor már 10 perce dörzsölöm a szemem.
és rájövök hogy nem sminkmaradékos.
mert nőtt egy új anyajegyem a szempilláim tövébe...
imádomanaposidőt.............

puszipajtásság a szomszéddal.
öröm hogy van egy kúty akivel lehet pasizni.
vagy nem...

kár hogy még mindig gondjaim vannak a mérettel.
különben ma már vele aludnék.....

mert ez most jó.
gg újrakezdve. ötödjére.

szegény iksz...

szeretem az erkélyemet.
mert egy cigizés alkalmával össze lehet haverkodni a szintén elvetemült csigamentő szomszéd sráccal.
szeretemazéletem.

így még a reggeli cigi sem az igazi.

szülinap.
tanácstalanul nézek a fehérségre.
mert valójában tényleg üres.
20 lettem és boldogtalanabb mint valaha.
borzok várában kuporgok.
azokkal voltam akiket szeretek.
mégis csak Pé tudta megmenteni a napot.

köszönömneki.

mikor egy részeg cigány lemalackámozik.........

23,85...!

hát akkor jóéjszakát!

mai mi van?? kategória győztese....

szekszposzt on 
megtudtam hogy szekszfüggő vagyok.
és nagyok az elvárásaim.
óóótényleg? ki gondolta volna.
legrosszabb mikor az expasim magasra teszi a lécet..
szekszposzt off

erkélyről nézem a gimis tesis lányokat.
elfilóztam, hol is rontottam el...

világéletemben utáltam a diót.
ennek örömére megettem egy fél tábla dióscsokit.
szeretek az ellentmondásaimmal élni.
és alkotás közben meghízni..

nem akartam inni.
hupsz.

bevertem álmomban az állam.
vagy nem.
azt hittem jobban fogok neki örülni.
valójában ugyanolyan helyzetben érzem magam mint mikor még kapcsolatban voltam.
bilincsre verve a radiátor mellett leszarva.
de tudjátok mit? nem fogom.

nem tudom eldönteni hogy tumblrozzak.
vagy revenge maratont tartsak.
vagy áthívjak valakit.

ez valami elképesztően sokatmondó.

apró.
hatalmas örömök az életben!

1 2 3 drink!

valami olyasmi mint ami pont nem a metamfetamin.

poszt egy... hagyjuk

mikor egésznap lebőgöm a barátaimat.
aztán egyszercsak bevillan, hogy milyen király életem is van.
egyedül élek egy hatalmas lakásban a szőrmókjaimmal.
senki nem fingik bele a levesembe.
végre élem az évekre befagyasztott életem.
kinyithatom a szám és mondhatok akármit.
üvöltethetem a zenéim.
nem kell többé nyomorultnak éreznem magam.
nem kell többé hallanom, hogy depressziós vagyok.
kipróbálhatok akármit.
csinálhatok akármit. akárkivel.
számíthatok akárkimre és ők is rám.
végre nem hallgatást és üvöltést kapok válaszul.
végre csak pozitív érzéseket foghatok be.
és még a hátam vakarását is elvállalják önzetlenül.
igen ez a szó a kulcsa mindennek.
önzetlenség. amit már nagyon régóta nem tapasztaltam.
mert majdnem 2 évnyi kihasználás után csak a hülyét veszik hülyére még egyszer.
többé nem. senki.
és szerencsére a hülye nem én vagyok.
sem az orvosi eset.

csókoltatlak ó nagy bé.

auchanos ezerháromszázforintos topánka hordhatóbb formában.

25...!

tegnapestém.

átjöttek a részeg szomszédok.
megmondani hogy jó a zeném.

mikor a 38as nike cipő kicsi.
és mikor a 37es magassarkú nagy...
bonyolult élet....

ha két ember újrakezd egy kapcsolatot akkor miért azzal kell elbaszni, hogy a régi kapcsolat szarjait titokban elsírja valakinek?

mikor azt hinnéd az utolsó beszedésével jobban leszel.
nemszeretemaméhfájdalmakat.

emlékkutatás és vallomás

ez a 16 éves boldog, egészséges, életvidám lány sosem
 gondolta, hogy 2 év múlva ezen az ágyon fog egy nagyon jót aludni...

viccet félretéve. 
marhanagy jódolgomban a sötétebb bugyrokba is visszatekintgetek
2010.
mi gondja lehet egy 16 éves lánynak?
mi gondja lehet egy lánynak akinek él az anyja?
végülis semmi.
csakhogy azt senki nem tudja, hogy miután ez a kép megszületett, hetekig nézegettem mikor arra jutottam, hogy dagadt vagyok. neveket nem említek ezen a sugárúton, de valamelyik közeli ismerősöm nem bántásból ezt megerősítette. ekkor kezdődött az utazásom. rájönni, hogy tényleg egy igazi fegyver van a kezedben nem mindig jó. én még szerencsésebb vagyok mint a többség mert kevesebb időm volt erre. pár mélyebb vágással és 7-8 kilóval megúsztam. ugyan nem volt kellemesebb. sosem voltam annyira fitt és fáradt. és annyira vérszegény. lelkiszegény. vajon valaki valaha észrevette? vajon érdekelte volna akárkit is? a szerelem tényleg a legjobb gyógyszer. ha másért nem is, ezért köszönetet mondhatok Mnek. mert egyszer azt akartam, hogy megmentsen. kicsivel előtte megtette. és hogyan folytatódik az utam? feledésbemerült borzalmak. mélyen a kilók alá rejtve. majd 1 éves küzdelem az érzésekkel, gondolatokkal, tányérokkal, evőeszközökkel, vágószerszámokkal. és a felismerés, hogy már semmi sem segíthet magamon.
csak én.
és mi változott most, hogy már jól vagyok? felveszem a harcot a magánnyal, az idővel, a fürdőszobával, és az asztalnál való étkezéssel. mert az önmarcangolásnál ezekhez több erő kell.
hogy is mondta a pszichológus? több bástyán állni egyszerre nagyon nehéz. hát még mindegyiken harcolni az ellenséggel.
de még egyszer semmi és senki nem húzhat le a mélybe és veheti át az irányítást az egész erődéletem felett.

azért jó újrégi anitának lenni mert
nem azt az egy kétségbeesetten áhított utat látja amit hónapokon keresztül.
mert tudja hogy akármelyik utat is választja túléli.
mert erős.
és hamarosan visszanyeri minden erejét.

antibiotikum. még mindig utálom.

háromszor ért körbe ugyanaz a szám.
mire meg tudtam nyomni az entert.
felfogni hogy egy enterrel lezárul 2 év.

benéztem chanel leírhatalanul kiváló birodalmába.
kiábrándított lindsey wixson elviselhetetlen pózerkodása.
szenvedelem...

intravénásan

sokatmondó.
 

láttam életem cipőjét.
majdnem meg is könnyeztem...

amikor a pszichiáterem megdicsér..
életem azon pillanatai közé tartozik amikre a halálos ágyamon is emlékezni fogok.
sohatöbbé nyomoréknak érzem magam érzés.

női sors

ha más nem csinálok magamnak szép napot.
vagy majd ez. 

rájöttem hogy idén még nem fagyiztam.
orvosolandó..

ha van egy barátom akivel egy cipőben eveztünk.
mert ő még mindig de én már nem!
és mindenféle okosságra csak a nyiffnyaff jön válaszul.
én pedig fogom a fejem. és rájövök én is ilyen voltam.
elásnám magam.
de abbahagyom a szarcsimbókkodást.
mert akkoriban engem sem lehetett más szemléletre rávenni.
és ahogy elnézem a jutúb felemelő my anorexia storys áradatát.
ki lehet az ilyenekből csak úgy gyógyulni.
úgyhogy kidobtam zét.
és még Gl sem tud annyira meghatni hogy visszaessek.
mert büszkén el akarom mondani
legyőztem magam.

ma is hajzás volt.

öröm mikor felhív az unokanővérem: elvinne gazdagrétre

hogy megmossa a hajam...

a fahéjjal fűszerezett joghurtos padlizsán nem finom.
nagyon nem.

zé vallomásai

szomorú.
kapaszkodok 2,5 hónapba.
mintha ettől függne az életem..
2011 nyara volt életem legjobb időszaka.
nem attól akivel voltam.
nem attól akikkel találkoztam.
hanem mert éltem.
és kibaszottul semmi gondom nem volt.
minden annyira egyszerű volt.
és mégis zavaros.
mennyit picsogtam vibnek és csnek.
mennyit bőgtem.
és mennyit nevettem.
lenéztem az emberekre a felhők közül.
történnek az életben nagy dolgok. elkezdtem felnőni.
és ráléptem egy olyan útra ami ide vezetett.
nem szeretnék visszatérni 2011be.
felé fogok kerekedni.
hogy végre ne az a nyár legyen minden álmom.
abban az évben amikor Bjúty meghalt.
mikor elvesztettem egy lelkitársam.
jóérzések nélkül húzogattam az emberek zsinórjait.
és elfordultam sokmindenkitől.
mikor átsegítettem valakit a túloldalra.
mikor ipszilon teljesen elfordult iksztől.
mikor elkezdtem hízni.
mikor kifulladtam már a második kör után.
és elkezdtem feladni magam.
és 2012re hagytam hogy végleg elveszítsem.

rájöttem hogy egy cipő se néz ki jól rajtam mert dagadt vagyok.
ezért gyorsan megettem egy egész pizzát!
holnap.

tökéletes.

betámadtak

befestettem a körmöm.
mert talán megmaradok és előnyöm válik a cinkzabálásból.
jeééj.
mert nem próbál már a körmöm ezer felé törni.
és már a 36os nadrágom sem szeretne fogva tartani szorosan.
jó dolog ez a cink.

szigetelésből elmaradt egesholdas.

üzeneteket olvasni amik a hátam mögött váltódtak.
erőt ad.
a barát elé írni egy jelzőt.

hamis.

mikor úgy ébredek hogy bármire képes vagyok.
szeretem az ilyen reggeleket.
mert annyira ritka hogy fel tud dobni.

boldog vagyok.
nagyon!

szeretek belenyúlni abba a zenébe, ami az aktuális anitáról szól.
ehhez is mindig volt tehetségem.

az idei hasznos napocskákat kevésbé hívnám annak.
szeplőszezon. óje.

szeretemazéletem.

jótanács.

ha így néz ki a térded, ne gyalogolj 20 km-t.

szeretemahajógyáriszigetet.nagyon.

jó érzés mert lassan visszakapok mindenkit a régi életemből.
ha a régi életemet nem is de az énemet igen.
szeretném.

mikor végre ráállsz a mérlegre hónapok óta.
mert eddig nem mertél hátha olyat mutat amit nem tudtok feldolgozni.
de nem.
büszkeség. nagyon.

wt nap.
mert valaki belülről vagdal.
jó érzés.
úgy is hogy tudom elég erős volt egykor hogy most elpusztítson.
és mert minden mély vágás után napsugarat lát.
és ennek örül.
örül mert ikszipszilon akar lenni.
újra.
végleg.
mert elegük van belőlem.
őszintén. nekem is.
és mert papírt ragadtam.
meg ceruzát.

csakmert.
Gl és Kzs.
köszönöm nekik.

mikor mindig kerítést emelnek elém és ráfirkantják hogy nem érdekel.
egy idő után nem fogom kerülgetni sem építészkedni.
egyszerűen nem fog érdekelni.

felemelő péntek.

mert talán 2 éve ilyenkor még tudtam ki vagyok.
harcoltam és kitartottam.
beszedtem egy újabb bogyót.
és már tudom is mi ellen kell harcolnom.
magam ellen.
öröm lesz.

március van.
teaszezon.
már pár hónapja...

mikor egy másik srác szeretné, hogy a felesége legyek.
álmok...

nem tudom már mi és mikor tört el.
csak azt hogy a szekrény tele van kajával és új hobbit kell találnom.
mert már a topmodell leszek is unalmas.

egy elmebeteg naplójából.

anita. andragógia. elégtelen.
köszönjük. leülhet.

most eléggé elegem van a navból. az oepból.
a kirből. és az összes tetves hivatalos dologból.

minden amire szükségem van

bár tényleg a pajzsmirigyemmel lenne gond.

és egyszercsak úgy benyakalnék egy liter betadinet.

bolondboldogvilág.

mert túúrkáltam a háttértáramban és emlékeztem.
az elmúlt évekre, mikor a férfiak határozták meg minden lépésem.
elég szomorú.
én, aki független, erős nő akartam lenni.
aki nem ugrabugrál szorosabbnál szorosabban szorító karokba..
aki beleszart abba, hogy mit gondol más, kivel és hogyan, mit csinál.
aki nem félt kimondani a saját döntéseit.
hogy mára ki lett ez az anita fogalmam sincs.
de ezekkel csak a legszebb álmaiban találkozik.
őszintén.
nem akartam olyan nő lenni, aki a földön bőg, hogy ne lépjen ki az élete az ajtón.
vagy legalábbis nem 19-20 évesen.
mert ugye ebben a korban egy nőt sem vesznek el feleségül.
és hogy az ilyen kijelentés mit indít el bennem?
ha csatolnék woodkid zenét, megmutatnám mindenkinek, hogy faszság.
ha nem csatolok akkor leszokok a szentimentalitás határainak feszegetéséről..

mikor felismerem a tényt, hogy mint az előző kapcsolatom végén, úgy most is segélytkiáltottam és ezt kurvára meg sem tehettem volna mert ki vagyok én?
mint akkor, most is azt a választ kaptam, hogy önző vagyok ( az értelmetlen mondatokba rejtve) mert nem látom mit tettem vele. ki vagyok én, hogy ezt megtegyem?
szóval ha van az embernek egy kb 1 éves kapcsolata ahol tönkreteszi a másikat és menteni akarja a menthetetlent mindig én vagyok az önző akárkikről is beszélünk.
mert nem kérhetek, hogy adhassak.
mert tönkretettem, ami már rég tönkre volt.

azt hiszem ki kéne nyitnom a hangom.

fesztiválhangulat.
nagyon.
volt!

amikor bekerülök egy csoportba és szembesítenek azzal, hogy mennyi betegség létezik..
és egy percre sem gondolom, hogy könnyed kitalációk.
mert ha az én fülemből kihúzom a dugót, sok szarság ömlik a padlóra.

mikor bejelölnek fészbúkon teljesen váratlanul.
nekem pedig az első gondolatom az összeesküvés...
túl sok ppl-t nézek.
de inkább legyek spencer mint aria..

meg tudok lepődni, hogy milyen gyönyörű zenék léteznek..

újabb tökéletesség.

utolsóutániutániutáni esély.
lenyelve.
megevve.
nincsentöbbé.
sosemvolt.
őrületbepörgés.

szeged.
fél évet se bírtam nélküle.

tumblrok.
komolyan.
célok.
nagyonszerelmesacéljaiba.

tökéletes.

mikor megkérdezik, hogy miértnem csinálok magamnak ruhát.
borzongás.
jóborzongás.
már csak elő kéne csalogatni a mélyre bújt képességiem.
ha még léteznek..

nagyon mélyre temettem magam bennem.

hogy mi tart életben?
a nyúlaim. az öcsém és a cvitamin..

avrilnap.
mert a zenéje sokmindenre és sokmindenkire emlékeztet.
én meg csak úszok az emlékek folyamán.
és eldöntöm melyik is árasszon el.

elfogyott a mondanivalóm.
már régóta nem is volt.

futótüzet akarok.
mégegyszer.
nagyon.

hogy mit fogadtam meg? 
lófszt se.

lenyelvvizsgázok

konditermni fogok

jelentkezek egyetemre

nem eszem tésztát mert nincs rá szükségem

nem eszem húst mert nincs rá szüksége senkinek.

soha többé nem sírok

felemelem a fejem