nyugtathatom magam baromságokkal, hogy nem is igazi barát.
de akkoris hiányzik.

amikor valakinek az életkedvemet elmúltként mesélem....

2012 életérzés.

elég vicces, hogy régebben fényképfóbiás voltam, most meg elszomorít, hogy nem készült rólam terhesfotó.
majd magyarázkodhatok a fiamnak, hogy tényleg én vagyok az anyja...

annyira bőgtem csak, hogy reggelre simán bedagadt a szemem egy kiadós veszekedés utáni állapothoz hasonlóra.
nagyonbeleszerettem.

az a bosszantó pillanat mikor bezársz egy nem mentett firkálmányt.
és a nagy rohanásban még fel sem tudod idézni a tartalmát...
ezért ilyen eseménytelen az életem...