ha két ember újrakezd egy kapcsolatot akkor miért azzal kell elbaszni, hogy a régi kapcsolat szarjait titokban elsírja valakinek?

mikor azt hinnéd az utolsó beszedésével jobban leszel.
nemszeretemaméhfájdalmakat.

emlékkutatás és vallomás

ez a 16 éves boldog, egészséges, életvidám lány sosem
 gondolta, hogy 2 év múlva ezen az ágyon fog egy nagyon jót aludni...

viccet félretéve. 
marhanagy jódolgomban a sötétebb bugyrokba is visszatekintgetek
2010.
mi gondja lehet egy 16 éves lánynak?
mi gondja lehet egy lánynak akinek él az anyja?
végülis semmi.
csakhogy azt senki nem tudja, hogy miután ez a kép megszületett, hetekig nézegettem mikor arra jutottam, hogy dagadt vagyok. neveket nem említek ezen a sugárúton, de valamelyik közeli ismerősöm nem bántásból ezt megerősítette. ekkor kezdődött az utazásom. rájönni, hogy tényleg egy igazi fegyver van a kezedben nem mindig jó. én még szerencsésebb vagyok mint a többség mert kevesebb időm volt erre. pár mélyebb vágással és 7-8 kilóval megúsztam. ugyan nem volt kellemesebb. sosem voltam annyira fitt és fáradt. és annyira vérszegény. lelkiszegény. vajon valaki valaha észrevette? vajon érdekelte volna akárkit is? a szerelem tényleg a legjobb gyógyszer. ha másért nem is, ezért köszönetet mondhatok Mnek. mert egyszer azt akartam, hogy megmentsen. kicsivel előtte megtette. és hogyan folytatódik az utam? feledésbemerült borzalmak. mélyen a kilók alá rejtve. majd 1 éves küzdelem az érzésekkel, gondolatokkal, tányérokkal, evőeszközökkel, vágószerszámokkal. és a felismerés, hogy már semmi sem segíthet magamon.
csak én.
és mi változott most, hogy már jól vagyok? felveszem a harcot a magánnyal, az idővel, a fürdőszobával, és az asztalnál való étkezéssel. mert az önmarcangolásnál ezekhez több erő kell.
hogy is mondta a pszichológus? több bástyán állni egyszerre nagyon nehéz. hát még mindegyiken harcolni az ellenséggel.
de még egyszer semmi és senki nem húzhat le a mélybe és veheti át az irányítást az egész erődéletem felett.

azért jó újrégi anitának lenni mert
nem azt az egy kétségbeesetten áhított utat látja amit hónapokon keresztül.
mert tudja hogy akármelyik utat is választja túléli.
mert erős.
és hamarosan visszanyeri minden erejét.

antibiotikum. még mindig utálom.

háromszor ért körbe ugyanaz a szám.
mire meg tudtam nyomni az entert.
felfogni hogy egy enterrel lezárul 2 év.

benéztem chanel leírhatalanul kiváló birodalmába.
kiábrándított lindsey wixson elviselhetetlen pózerkodása.
szenvedelem...

intravénásan

sokatmondó.
 

láttam életem cipőjét.
majdnem meg is könnyeztem...

amikor a pszichiáterem megdicsér..
életem azon pillanatai közé tartozik amikre a halálos ágyamon is emlékezni fogok.
sohatöbbé nyomoréknak érzem magam érzés.

női sors

ha más nem csinálok magamnak szép napot.
vagy majd ez. 

rájöttem hogy idén még nem fagyiztam.
orvosolandó..

ha van egy barátom akivel egy cipőben eveztünk.
mert ő még mindig de én már nem!
és mindenféle okosságra csak a nyiffnyaff jön válaszul.
én pedig fogom a fejem. és rájövök én is ilyen voltam.
elásnám magam.
de abbahagyom a szarcsimbókkodást.
mert akkoriban engem sem lehetett más szemléletre rávenni.
és ahogy elnézem a jutúb felemelő my anorexia storys áradatát.
ki lehet az ilyenekből csak úgy gyógyulni.
úgyhogy kidobtam zét.
és még Gl sem tud annyira meghatni hogy visszaessek.
mert büszkén el akarom mondani
legyőztem magam.

ma is hajzás volt.

öröm mikor felhív az unokanővérem: elvinne gazdagrétre

hogy megmossa a hajam...

a fahéjjal fűszerezett joghurtos padlizsán nem finom.
nagyon nem.

zé vallomásai

szomorú.
kapaszkodok 2,5 hónapba.
mintha ettől függne az életem..
2011 nyara volt életem legjobb időszaka.
nem attól akivel voltam.
nem attól akikkel találkoztam.
hanem mert éltem.
és kibaszottul semmi gondom nem volt.
minden annyira egyszerű volt.
és mégis zavaros.
mennyit picsogtam vibnek és csnek.
mennyit bőgtem.
és mennyit nevettem.
lenéztem az emberekre a felhők közül.
történnek az életben nagy dolgok. elkezdtem felnőni.
és ráléptem egy olyan útra ami ide vezetett.
nem szeretnék visszatérni 2011be.
felé fogok kerekedni.
hogy végre ne az a nyár legyen minden álmom.
abban az évben amikor Bjúty meghalt.
mikor elvesztettem egy lelkitársam.
jóérzések nélkül húzogattam az emberek zsinórjait.
és elfordultam sokmindenkitől.
mikor átsegítettem valakit a túloldalra.
mikor ipszilon teljesen elfordult iksztől.
mikor elkezdtem hízni.
mikor kifulladtam már a második kör után.
és elkezdtem feladni magam.
és 2012re hagytam hogy végleg elveszítsem.