tökjó, hogy elcsesztem a netem így harmincadikára....
az ember azt hinné a hónap elsejétől kezdődik, de nem a témobilnál.
tökjó, hogy holnap poshadhatok mekiben
csakhogy végre kielégítsem a gossipgirl utáni éhségemet.
apropó éhség.
fura mert nem vagyok. és fura mert kezdenek lógni a gatyák.
de hát csak ezt akartam nem?
kissegg ruleeeez!
jelen pillanatban csak ilyenek foglalkoztatnak mert minden más rossz lenne.

azt hiszem ez volt az utolsó nagyobb megmozdulásom.
jó volt összefutni régi arcokkal
S. Á. Cs de most komolyan...
rám van írva, hogy szeretem az idiótákat mert én is az vagyok?
vagy törvényszerű, hogy x számú tömegben csak a gyökerek találnak be?
és jelen esetben x nagyobb mint 4-500...
szerencsére vannak emberi szükségleteink és ezekre hivatkozva kiválóan le lehet lépdesni..
aztán csak úgy ténferegni a városban.

barátságosziszavolt

csak egy Mária..

5ember, aki tudja,
hogy milyen fura.

felettébb fura.
szarul vagy de nem annyira, hogy azt felfogd, talán sosem lesz ilyen jó mint volt.

gyerekoromban édesapám gyakrabban vitt étterembe mint azt az alkalmak megkívánták és amennyire a pénztárcája engedte volna.
ez lehet szeretet.
igyekszem nem rongyrázásnak felfogni.
mindenesetre tegnap pár olyan ember kimutatta foga fehérebbik felét kedves kis családi körömből akiről nem is hittem, hogy egyáltalán létezik olyan.
mindig rá kell jönnöm, hogy egyedül vagyok még a családom közvetlen közelében is?
bezárkózottabban mint valaha.
és ezek után még csak gondolni se merjenek arra, hogy vajon miért nem beszél.
azt hiszem megvolt mindenkinek az utolsó esélye.
én egy ideje már nem is kaptam.
és éjjel forgolódásom közben épp hogy csak nem a falon húzgálom a napokat.
de most elhatároztam hogy pont nem fog érdekelni ki mennyire tart csöndesnek. az elmúlt pár napban követtem el az utolsó hibám ami a mesélésben merült ki.
ipszilon meghúzott egy újabb szíjat.
egész messze el tud menni néha. 
de ő már látta a határokat.
nem úgy mint egyesek.
bizonyára örülök ha még valaki érdeklődik irántam.
és ezt még magasabbról szarom le kit érdekelek és kit nem.
sosem leszek egyedül csak ezt senki nem fogja fel.
sajnálom.

biztos csak azért álmodok olyat mert annyiszor kattintok már tudat alatt is a Minis részre..
kibaszottul félek elveszteni embereket és mikor bekövetkezik úgy érzem nagyobb csapás nem érhet.
szóval nem szeretnék csalódni. 
mert belőle lettem.
ő vagyok.
és sosem szeretnék rosszabbat álmodni.
mert kezdem élvezni ezt, hogy végre megint vannak közös dolgaink.
csak kíváncsi lennék milyen gyorsan nem lennék már érdekes.
utálok félni. és elegem van. elegem van a megfelelésből.
mert hiába vagyok ő nem vagyok énmagam.
aztán bőgni is csak fél percig fogok.
többet senki nem érdemel.

nem szeretem ha mindenféle faszságot a fejemhez vágnak.
ha az embernek van kicsi szájacskája gyűlölködni akkor miért nem kérdezésre használja?
ja és ha ez fészbúkon történik még mindig nem visz rá az ujjacskám a válaszra.
hülyeségekkel sajnos foglalkozik az emberiség... nekem nem mindig van kedvem.
régi érveket pedig teljesen felesleges felhozni. magam is tudom miket mondtam.
azt meg hogy mi lenne ha, senki még isten se nagyon tudhatja!
köszönömafigyelmet!

túrósbatyu.

végülis én vagyok az idióta.

mert a hülyeség se múlik el magától.

örömöt örömre halmozni!
mikor végigszenvedem a napot mert már nem érdekel, mennyire vagyok szarul.
mert öröm van. öröm mert 2005ben 62pont a levelek nélkül!
készülés nélkül is a lógászatiidőmben tarolok.
és senki ne higgye, hogy stréber lettem, vagy csak a rohadt pontszámok érdekelnek pillanatnyilag.
pillanatnyilag nem szeretnék nyilatkozni egyébről mert az vagy nyafogás lenne vagy olyan ami más személyeket sért.
ezért maradok a mindig jól bevált ürestémáknál.
mintpéldául öröm mert olyan pulcsit láttam, ami szerelem volt első látásra.
vagymint hétfőn végre (nekem) első táncpróba...
vagy, hogy vettem tök finom akciós lekvárt ami kiválóbban fejti ki rám a hatását mint a tejtermékek.
vagy, hogy extraprotekciós vagyok mert nem csak hogy elsőajtós buszon a hátsó ajtón pattogzok fel érvényes bérlet felmutatásának kihagyásával de ez még nem is a megállóban történik. 
hova züllik a világ?
mindenesetre köszönöm! öröm, hogy ennyi bkvs ismerőssel áldott meg az ég.
mert szeretek utazgatni. és nagykoromban is ezt fogom művelni.
de hálistennek én nem alacsonyodok le.
lehet, hogy nem járok a földön de ez nem is követelmény!
pedig Á szentül hiszi, hogy egyszer én is csináltatok majd utazási igazolványt. téved.
téved. téved. téved!

öröm amikor emeltszintű hallgatósdiból 22pontom van.
öröm mikor megdícsérnek én meg a sírógörcs határán egyensúlyozok.
de végül visszafogom magam mert már nem érdekel az a kevés dícséret is.
majd akkor fogok bőgni ha learattam ennek az évnek a gyümölcsét.
félek, hogy a terv amit egy embernek teljesen egy másiknak meg csak félig vázoltam fel rossz hallgatóságra talált, de legalább pillanatnyilag boldog vagyok és van célom, aminek eléréséért októbertől teszek is.
addig kedveskislógászat van.
és mégjobbanöröm.
már magam sem tudom hányszor posztoltam a peoplehelpthepeople-t de szívem szerint most is megtenném.
félek, hogy a kutyát se érdekelné...
deattólmég öröm.
örülök a törékeny lelkibékének és a távoli csodavilágnak.

szapulást hallgatni öröm.

mert megérdemlem.

de sosem fogom bevallani még a legsírósabb álmomban sem, hogy ölnék még egy napért.

mert amit tegnap hallottam nem mindennap hallani. 

és ennyire felüdítőt még nem mondott ember.

de örülnék ha segítene, hogy segítsek. ha nekem is segítenének.

segítség!

♥

hát igen.
ha mégsem lesz svédrendszámos  fordom akkor beérem egy belgarendszámossal.
ott legalább nem félnék az utakon. és száguldhatnék. és fejleszthetném a francia káromkodó tudásom...
örömmel töltött el a tudat, hogy ott nem belgául beszélnek hanem olyan nyelven amit értek is.
öröm volt a sok érdekes 'franciát' nézni meg, hogy minden második férfinemű engem is nézett.
Charleroi is a kedvenceim közt lesz mert emlék.
tátott száj és csodálkozás és ledöbbenés. színvonal.
a visszajáratra meg mégse kellett volna felszállni. de még az is megérte mert éjjel gyönyörű magasból Budapest.
Ával pedig kézfogásos barátok lettünk, ami öröm mert hiányzott.

szépfiúci alszik c:

érdekes, hogy gúnynévből emberenragadt néven milyen jól lehet szórakozni...

ez csak mert simánrepülősrájeneres

emlékzene.

vííííííííííííííííííííííííííííííííííí nagyonzsongás!
és lassan jóéjszakát mert holnap lehet kelni 3kor.
de megéri!
örömboldogság.
és riasztó de tetszik ez a megszólítás: kedves anita és fiúk!
éljen.

és ismét csak magamban bőgtem.
de öröm mert kezd összeállni az egész. és nem érdekel jövő héttől ha sátraznom is kell a szoba közepén onnan engem a jóisten se fog kirobbantani!
csak érezni a harmadik kulcscsomóMat a zsebemben.
csak nézni a denevéreket az erkélyeM alól repdesni.
csak elképzelni hány szempár leshet be az ablakoMon keresztül.
csak áááá boldogság.
és lassan elfogadom ezt az ajándékot.
mint a hívő ember ha nem a kertjébe csap atyuskájuk haragja.
és majd egyszer én is rájövök mi is jó ebben.
majd ha kevésbbé lesz sok kérdés a fejemben és az érzelmeket is tisztáztam.
hogy tudjam mi a szánalom. a hiány. a szeretet. szerelem. köszönet. hála. öröm. és boldogság.
és kevésbbé fogom a napjaimat undorral élni.

szenvedős.tétlenkedős.fetrengős.talán meggyógyulós.de lehet meggyogyulós nap.
jó lenne visszakapni ipszilont.
igen kijelentem ipszilonuralmat szeretnék.
majd hétfőn.
mert a reggeli beszélgetős fós műsorban is aztat mondták, hogy az ikrekeknek kellemes újratalálkozásban lesz részeik.
jóértelmes. iksztől ma ennyi telik.
aztán lehet félteni ipszilont újra.

szarul lenni öröm. annyira, hogy otthon dögöljek mégörömebb.
hogy holnap is az mégjobbanörömebb.
édesannát olvasni csakúgy met kosztolányi mindigis kedvencem volt öröm.
öcsémre vigyázni betegen öröm. rá mindig öröm figyelmet szentelni.
kádamat nem látni nem öröm de vasárnapig már kibírom aztán megint bőghetek békáson. 
majd magamban.
hétfőig meg mindenképpen kibírom. még ha szétrobban a fejem és a hasam és a beleim.
túlélem mert nyár óta várom. mert öröm lesz.
és ha mindenigaz nagy géppel már 4740km.
és mivel nem elég, novemberben méggyarapszik
mert ikrek vagyok. és mert élek az utazásért. csak a fránya visszajegy drága. minek megvenni. arra mindig sajnálni fogom a pénzt...
pörgésörömésboldogság.

osztálytááánc és szalagavató és vááá para de ááá rohadtjólesz
éltető! és nagyonfos és nagyonjó.

én meg már csak nevetek a sok idiótán. több pontban szedem össze a vihogás tárgyát.
>nálam a bökés annyira komolytalan, hogy az ősellenségeimmel is képes vagyok fészbúkbájolgást folytatni. a 'zaklatóimmal' szintén mintpéldául Pvel bár ő múltkor meg is jegyezte szentléleken átordibálva, hogy mirefel a bökdösés. hát ha az ember elkezdi és nem mellesleg az nem én vagyok..?
>az édesanyám munkaköri leírását olvasva egyetlen olyan mondat de még csak szó sem utalt volna rá, hogy lelkiszemetes funkciót is betölthet. nem mellesleg neki is elég gondja van, de valószínüleg tizeniksz éven keresztül azért nem traktáltam mert tudtam, hogy helyettem fogja majd más művelni ezt. nem mellesleg neki néha jobb szíve van és a ő hülyeségre nehezen mond nemet.
>nem is tudom miért lepődök még meg azon, hogy akik törődni nem tudnak, beletörődni is nehezen megy nekik. és ha valaki minden szálat elvágott akkor hiába lóbálja a kezében az egyik felét. magamat ismervén a kezemben tartott szálak nagyon nehezen találják meg régi végüket, már csak azért sem mert, ami egyszer eltört hiába ragasztgatjuk... csak egyszerűen felesleges.
>miértnem tudnak hozzám hasonlóan mindent a véletlenre bízni és sodródni és továbblépni és felejteni és sebeket kussban otthon nyalogatni?
>önsajnálat, ami semmire nem jó. én ugyan mindig picsogok de csak mert itt belül mindig meghallgatásra találok nem mellesleg néha kívülről is kell bíztatgatás.
>az meg, hogy nem adom önmagam nem megcsodálkozni való dolog. egy másik ilyen hasonló rájátszós emberrel szembenállva biztos azt hittem valami filmben vagyok. biztosan.
no hát mindegy egy posztot megért. meg egy kurvanagy felröhögést a  tömött buszon. amit meg mellé mondtam majd elmondja a ~100 ember.

remekremek.
10,1 nagyonöröm boldogság van! 
viszont ami a másik nedvem illeti már kevéssbé öröm.
nem baj legalább tudom  miért fáj pipikélni 2 hete. 
és ha megdöglöm veserdugóban akkor legalább se bennem se belőlem kijövet nem lesz fájdalom.
valahogy elég a fájdalomból így 1,5 hónap aktív szenvedés után.
de legalább elmondhatom, hogy lassan 1 hónapja semmi tejcitermék és... élek!
azt hittem nehéz lesz sajt nélkül. de nem. csoki nélkül sem. kávé nélkül se.
mert kibaszottul erős lettem. annyira, hogy néha magam sem tudom mi a mozgatóerő. mi az ami miatt még nem roppantam össze.
néha persze kevés hisztit megengedek de csak mert már azt sem tudom milyen a normális kakaaa. milyen az mikor reggeli kávé után elmegy az ember 'újságotolvasni'
de nem is hiányzik.
csak a kálciumot ne vonják meg tőlem mert akkor még lábraállnom is nehéz lesz. szegény térdikék és bokácskák nem szeretnek nyújtkorászni. megértem.
és 22. kerületbe meg nem megyek balettozni.

lehet örömködni. 
holnap megyek laborozni és kiderül boldogítom-e még az emberiséget a jelenlétemmel.
ámen.

jó dolog az osztálykirándulás. mert messze vagy a gondoktól más gondokkal összezárva.
messze az utált városomtól benne a sok idiótával egy másikban ahol találni hasonmásokat de csak az emlékezetes embereimmel.
a kajakiosztó srác meg cuki volt hogy mások mellett rám is kacsintgatott. hát nem hiába én problémás vagyok.
hazudni meg nagyonegyszerű.
tejérzékeny vagy? igen. akkor még a citromosat se ajánlom mert a miénk sorbet. a picsába bocs.
most nem azért de abban hol van tejpor? nembaj. megtaláltam az emberem.
de összeségében jó volt. nem is voltam hullarészeg mert whiskykólát is csak mértékkel.
és amúgyis fáradtabb voltam mint kint pörögni ezért bent "pörögtem" az ágyban.
itthon meg már kevésbbé mocorogtam mert ezt a vörös hátam nem igen preferálta...
tanulság: ha vizezni megy az emberlánya akkor vigyen naptejet. és ne hagyja otthon a papucsát mert rohangálhat tornacipőben...

csak elegem van, hogy nem vagyok biztonságban. sosem.
ha nem magamtól félek akkor épp a hátam mögött körözőktől.
ha meg nem is ezektől akkor a tűktől. és az eredményektől.
bevallom nőiesen. kurvára teleszarom a gatyám ha még csak rá is gondolok.
és nem. nem lett jobb a közhangulat. még mindig a seggem alatt van.

szerintem meg csak azért bőgtem el magam mert P nagyon meghatóan sorolta a nyelvizsga időpontokat... és ez biztos így volt.

emberi hülyeség de biztos nem úgy van ahogy az illető mondja.
talán mindenkinek hipnózist kéne alkalmazni és kurvára a fejébe vésni, hogy egy kibaszott hazug vagyok!
talán nem kéne ígérgetni se házasságot se jólétet se cukorkát.
mert nem  vagyok egy idióta és ti sem pöcsök.
emberek vagyunk. felnőttek és úgy is kéne viselkedni.
sajnos én sem fogok világot megváltani de személyszerintén rosszul szoktam érezni magam ha valami ultrabaromságot mondok és tudom és be is bizonyosodik, hogy nem lesz és soha nem is volt úgy.
csak el kéne dönteni, hogy az utált felek közül melyik az elviselhetőbb.
melyik a kegyesebbik hazugság, amelyikkel hosszabb ideig együtt lehet élni. ami nem fáj annyira ha lehull mindennek a leple.
és általában az ígért kastély sosem áll ott. inkább a malacszaros farm. 
vagy még az se.
hát így éljünk emberek.
de nekem nagyon nem kell. ki is szállnék.
nem félek csak üres bélrendszerrel szeretnék meghalni. azt meg nem tudom mikor jön az utolsó tróninger.
ezért nem csá.

már nem is tudom mit vártam.
egy normális órarendet? vagy hogy senki sem azzal fog zaklatni milyen az új pasim. esetleg meséljek az amúgy katasztrofális nyaramról. de még az sem lepett meg, hogy a képem elé toltak pár papírt, köztük amire a tartózkodási helyem írjam. talán, hogy könnyebb lesz ez az év és hogy el tudok menni az első szalagavató próbára... hogy könnyű lesz együttműködni.. 
már nem tudom.
örültem, hogy 2 perc alatt rám is kenődött két kiló arckenőcs. még szerencse, hogy a mai világban mindennek elveszett a régi jelentése így a rúzsfoltos puszihegyek nem értek célt. 
sosem teszik.
örültem, hogy csütörtökön és pénteken megdögölhetek 8 órán keresztül.
örültem, hogy szerdán be kell jönnöm 4 felesleges órára.
és jó lesz hétfőnként nyolcig táncikolni.
és jó lesz rosszulllenni ha már azt ma is produkáltam.
de ami napmentő, hogy a rács pont annyit enged, ami épp megakadályozza az ereim felvágódását két óra közt.
jódolog, hogy B a közelben van. mindig.

ez ilyen suli előtti zsongás.
kicsit félés.
de megoldom valahogy.
a nyarat meg majd később hiányolom.
és sikeresen leérettségizek.
ne ijedek meg az emeltfranciától és a töritől se. matek olyan sima lesz mint a babapuszi!
és nagyon jó év lesz. mert már most győztes vagyok.
mert ez a zene kurvára jó. és kurvára erőt ad!

hányinger

mert a reggeli rosszullétből lehet egy jó napot kerekíteni.
elbánik velem az élet de felállok persze segítséggel.
és azt hiszem ezeket nem felejti az ember.
duplaB segítség. köszönöm.
mert hiába. sosem leszek egyedül már csak ipszilon miatt sem. ő mindig boldogít.
estére annyira, hogy kreatívkodás a tetőfokát feszegetette. bár ő mindenre képes.
és segített. és újra van célom.
mert lassan fájdalom nélkül fogok hajlékonykodni
és az apró örömök életet mentenek.
ha meg nem, legalább röhögök egyet a fotósorozataimon..

ezt meg csak mert coldplayre alkotódott. és mert a tezenisillat megbolondít.

szerencse, hogy előkerült ipszilon.