kezdem elhinni a dolgok felsőbbrendűségét, és azt hogy ott fent vagy akárhol mégiscsak van valami szarság ami mozgat minket is.
csak egy fennakadásom hadd legyen, nem értem ha mindenkinek ugyanabban az elbánásban kéne részesülnie akkor nekem miért van szorosabbra húzva a kötél a nyakamon. és a kezem zsinórjai miért nem mozdulnak megfelelően?
helló! valaki!
miért nincs marionettbábu doktor? minden ilyen kialakított helyzetben volt valaki, ha csak elvben is de segítette az "emberek" kényelmét.
és én még mindig csak sikítok.
de most már nem tudom mire várok. talán egy olyan önálló bábura aki már kötelek nélkül él? hogy megmentsen?
nemtudom.
vagy hogy legyek olyan bölcs és megtanuljak ráállni a mellettem eldobott kisebb kőre. 
és mi van ha a lábaim sem működnek?
egészen más stratégiát kell kidolgozni.
egy elvetemült, zseniális megoldást. amire még iksz is megnyalja a száját.
ő is tudja mi a jó pedig segghülye.
ez most jó.