az a vicc az életben, hogy többnyire mindig más miatt szenvedünk. pedig váltig állítjuk, hogy leszarjuk a másik mit gondol, mit csinál. erősnek hisszük magunkat és szívtelen hódítónak.
látszat. látszat emberek!
néha még nekem is lehetnek érzéseim és talán most komolyabban először más miatt szenvedek.
és megmondom fura érzés nem a saját nyomoromban vegetálni..
most már csak azt kéne eldönteni, hogy bemenjek-e órákra bőgni.
igen! mert kifele jövet hátha látom Vibet vagy Cst...
ez az előnye ennek. a szánalom mindenkiből ragaszkodást vált ki. milyen kár, hogy ezt a lelkitárs szó nélkül tudja és nem azért van velem mert.
csak ti meg hagyjatok a búsba
van elég jó dolog ebben, hogy előnyösnek és fasza helyzetnek vetítsem ki.
hányinger. megnövekedett kreatívkodás. no étvágy.
miközben a környezetem is bántom magamban úgy zsugorodom össze mint egy égő műanyagflakon.
mint valami megégetett stabil szerkezetű cucc.
és ebből szépenügyesen azt hoztam ki, hogy magamnak akartam azt a sok égésnyomot. a tűz rossz dolog főleg ha játszom vele.
ennyivagy anitagratulálok
szeretem ezt a zenét. mert adott a szituáció. mi pedig eljátsszuk