érdekes... ahogy hazajövök múlik a hányingerem. de vajon mitől is?... nem, nem az iskolától. az osztályoMtól. attól, ahogy viselkedtek, amit műveltek egyszerűen undorító. és senki, egy normális ember sincs az osztályban. valahol itt bent mélyen mindigis egy hozzám hasonló lelket kerestem, akivel lehet is valamit kezdeni. és ma ütköztem meg a felismerésben, hogy 34 ember közül elég nehezen találni két egyformát, hiszen az egész világon a párunkat keressük és az emberiség fele úgy hal meg, hogy sosem találkozott vele. hihetetlengusztustalan mód ez a mi osztályunkban előfordul. a hasonmásaimmal vagyok összezárva. akiktől hányok, miközben magamtól is hányok. mert ti lehet, hogy kívülről másképp látjátok, de az én harcom is hasonló a tiétekhez. én is magammal küzdök, gondolkozok, elemzek, analizálok, filozofálok, zenélek, forgatok, fényképezek, látok! és gusztustalan, amit művelünk... össze kéne fogni és lealázni magunkat... gusztustalan a tétlenségünk. gusztustalan, ahogy siránkozunk és gusztustalan a ténykedésünk. gusztustalan minden szavunk. hányadékszar az egész miközben javíthatnánk rajta. undorító a világhozvalóviszonyulásunk...
haljunk meg, ha nincs igazam....
köszi B. tényleg buzijóó.
