megfogadtam sokmindent. feladtam sokmindent de ma újra megfogadok. és be is tartom. akármi árán is. ma túl sok volt. már majdnem elbuktam, amikor egy apró segítséget kaptam, egy zene formájában. mégis annyit jelentett mint mostanában nemsokminden. köszönöm B ♥ és rohadtul sajnálom azt a sok időt, amit bunkómód begubózva töltöttem. 
az első amit meg kell valósítanom, hogy kis erőt veszek magamon és osztálytárshoz méltóan fogok viselkedni... de mert nem kell. én szeretnék. jobban érezném magam. és az a bosszantó, hogy idáig tartott erre rájönnöm, hogy nem lesz attól jobb ha magambafordulok és megkímélem magam a sok hülyeségtől. később mégjobban fogok sérülni, így viszont élek kicsit. elfelejtem a sok szarságot. nyitott leszek mindenre mert eddig is az voltam. csak egy bezárt ajtó, amit elég lassan tettek véglegesen azzá eddig meggátolt. és mint egy szamár ültem előtte. nem tudtam, ha lenyomom a kilincset vajon az éjszaka, ami odabent van meggyilkol-e... féltem. ma megpróbálok nem félni. 
és ha újra ajtókat zárnak be a nózim előtt nem fog fájni. tegnap elég messzire jutottam. kevésbbé értékes embernél tovább is merészkednék. de Őt jobban szeretem annál minthogy eljátszam az utolsó lapjaim. mert Ő akit nagyon! és tőle is bocsánat. pont vele szemben nem kénem és mégis sikerült. csak elszakadt az egyik gomb a jelmezemen. bocsánat....
nem kesergek sohatöbbet, mert egy úrihölgyhöz ez nem való.. max Csnek mert ő más. mindig kell egy más. mint a kedvenc pólód.... a cicásjaim. akkor veszem fel ha lelkierőlöketre van szükségem, de mikor nincs rajtam akkoris előkelő helyet foglal el a szekrényben.
következő de nem utolsó: próbálok normális módon élni. (ezt senkinek nem kell megérteni. nem is azért írom.)
és ami még eléggé foglalkoztat...  mindenkinek vannak félelmei. nekem több is. ezeket nem tárom a nagyszerű olvasottság elé, ha nem baj. elég az az egy, ami mostanság nagyon foglalkoztat. és teszek ellene. mert most ilyen megfogadós kedvemben vagyok. szóval Robiból kihúzok egy büszke vagyok rád-ot!

god knows what is hiding in that weak and drunken heart
god knows what is hiding in those weak and sunken eyes
and nothing will drag you down
god knows what is hiding, in that world of little consequence
behind the tears, inside the lies
a thousand slowly dying sunsets
god knows what is hiding in those weak and drunken hearts
i guess the loneliness came knocking
no on needs to be alone, oh save me
people help the people
and if your homesick, give me your hand and i'll hold it