2011. december 5., hétfő

kényszerképzeteket kényszerülök beképzelni, amik segítségével egy jobb életet élhetek. és ha még ez sem elég nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy sérült vagyok, odadobom elétek az agyam darabjait kivizsgálásra. ja meg az izmaim, amik hiányában még gyengébb vagyok. ha már a kitűzött célok elérése is kevesebb örömet okoz mint manipulálni az agyam?... meglátjuk, mennyire bírom és mikor fog meggyilkolni a másik énem. ez már nem a hazugságok nagyszínpada. itt most én vagyok az áldozat. és a harc. ez a mi küzdelmünk. 
ikszé és ipsziloné.
a miénk!

lidocain után placebo!
és ha már visszakapom az izmaim, elnyomom ikszben az undort ipszilon iránt. 
magamba fojtom magam...