... a gép meg elment. 
ilyenkor nem tudom megőrizni felettébb fennkölt gondolataim. de pár: hogy úgy suhan el mellettünk egy mentőautó benne egy élettel... sosem gondolkodtam el olyanon, hogy mi van ha attól függ milyen gyorsan rongyol, annyival kevesebb maradt már a kedves utasnak... és a "sok" élet? a sok feleslegesen eltöltött perc? meg a mindenszar? nemtudom... próbálom értelemmel tömni az üres beletlen órákat. nemtudom mi sikerül... az iskola, ami alapból értelmetlen és valami gátol abban hogy színesebbé tegyem. ja meg a színek.
reggel sötétben buszoztam, és régi emlékeket idézett elő. furánjó emlékeket. mikor más volt az életvitelem és nem voltam ilyen bszottlusta... akkor hajnalban is csak a sötét létezik. féltem bevallom. de fogalmam sem volt miért tömtem mégis a fülembe a zenét és miért nyugodtam meg... talán mert hangosan énekeltem és nem számított ki van a közelemben és mennyire ártalmas. nem tudom kiismerni magam. félek elengedni mert nem tudom mi lesz. szerdán nem volt baj. szerdán olyannal voltam, akit szeretekismerekmegbízokbenne és mellette kevesebb esély van agyelvándorolásra. de mással nem merek. félek. nem is tudom mi a jó szó. ezerarcú? sokarcú? sokszínű? kétszínű? idióta!!!
ennyi vagyok mikor nem tudom ki vagyok. félek iksztől.