és fejfájósan is fel tudom idézni a napot, ez szuper!
reggel meg olyan furcsa szarság történt, ami lehet csak nekem az meg én is furcsa vagyok, hogy ilyen érdektelen dolgokra felfigyelek. nekem is úgy kéne mászkálnom, mint az átlag vakembernek reggelente... de én nem fogok, nem akarok! nyitott szemmel élek, és csak akkor hunyom be, ha valami szánalmasat látok és ezzel azt gondolom, hogy nem látom. szánalom, nem? 
lényeg, hogy ma is mint mindig rohanok 106os után. pedig nem kéne mert a 2 perc múlva jövő 34esssel is beértem volna. matek sajnos megvár... 
kedvenc kis utcánkban, aminek mai napig nem tudom a nevét, még jó hogy itt élek 15 éve, már előre lestemgondoltamvigyorgottam. pendulum dübbögött a fejembe és az egész hatás olyan olyan volt....
három ember, három irányból közeledve, háromszor olyan gyorsan mint kellene, 3 századmásodpercre egyik síkban megállt az idő és mi pedig háromszögben léteztünk. mintha egy tökéletes hármasharmónia ááá..
ennek örömére főzök egy teát.