ééés gép. kár, hogy nem az enyém. lassan elfelejtem az egér formáját. lassan elfelejtem a zenéim, mert most csak azok járnak ki, amik telómon tanyáznak. whitelies igeeeen ♥ lassan elfelejtem az osztályom értelmesebbik felét, mert ugye hogyhogynem a hülyefelével találkozok? lassan elfelejtem a filozofálós énem... magamba temetem. és ez nem tetszik. tért kell nyernem, a gépem visszaszerzésével. egyetlen dolog, ami talán hiányzik az a blog. azokkal, akik akarnak velem kommunikálni képesek rá. pedig Csvel nem is csináltunk még Telefonszámlát. ja és, hogy ki ne maradjon lassan elfelejtem milyen voltam. megváltoztam és nem tudok ezzel mit kezdeni. valamilyeimet magamba fojtottam, és valamilyeimet tökéééélyre fejlesztettem. bár tudnám mi is a jó benne és mennyire... fura álmok gyötörnek és nem tudok aludni. ma engedtem a kíváncsiságomnak. nem kellett volna. és ilyenkor magamban sírva vérzek. Csvel akarok beszélni. Cs segít.... fura ha baj van egyből rá is van szükségem..
*köszi az együttérzést
*jól esik
*milyen jó hogy vagyunk egymásnak
*van kivel megosztani a problémáinkat
true. epic. mybrooo!
és annyi mindennek nem látom értelmét pedig rejtve biztos van.
vámpírokbálja ♥ köszönöm!
szóval 2011.
egy szar kezdetből jót hoztam ki. bár nem biztos, hogy ez így igaz lenne. bár lenne az. mindenesetre sokoldalú.

sírtam

ismerkedtem

kinyíltam

összejött sokminden

sokminden nem. ezvan

egy embert "birtoklok"

boldog voltam

kék voltam

csúnyúltam

álltam bukásra

komolyodtam

lesüllyedtem mások szintjére

balhéztam

hátbaszúrtak

elvesztettem sokmindenkit

nyertem legalább egy igaz embert magamnak

sírtam és sírattam sokmindent

olyat tettem, aminek nem volt értelme

szenvedtem

rexiálódtam. nem volt jó

drinkorexiálódtam is
félek

féltem sokmindent bevallani
színészkedtem

sírtam

gyűlöltem és haragudtam, bár értelme nem volt

álmodtam

próbálok így pár órányira a jövőtől nem mindent elbaszni. aludni akarok. álmodni. hogy tudjam milyen jó is... elfelejtettem milyen jó élni...

valamiért mindig azt hiszem, hogy az őszinteség fontos és számít... tévedni lehet.

6

a kezem fogd, szorítsd meg

megóvlak téged én minden bajtól

lásd itt vagyok, ne sírj már!

biztonságban vagy itt, a karomban

a kapocs köztünk törhetetlen

lásd, itt vagyok, óh, ne sírj!

a szívem vigyáz rád

a szívem vigyáz rád

mostantól, és mindöröké már.

a szívem vigyáz rád

hisz mindegy, ki mit mond

a szívem vigyáz rád, mindig.

mindig.

félek... nem szeretek bűnözni...

... a gép meg elment. 
ilyenkor nem tudom megőrizni felettébb fennkölt gondolataim. de pár: hogy úgy suhan el mellettünk egy mentőautó benne egy élettel... sosem gondolkodtam el olyanon, hogy mi van ha attól függ milyen gyorsan rongyol, annyival kevesebb maradt már a kedves utasnak... és a "sok" élet? a sok feleslegesen eltöltött perc? meg a mindenszar? nemtudom... próbálom értelemmel tömni az üres beletlen órákat. nemtudom mi sikerül... az iskola, ami alapból értelmetlen és valami gátol abban hogy színesebbé tegyem. ja meg a színek.
reggel sötétben buszoztam, és régi emlékeket idézett elő. furánjó emlékeket. mikor más volt az életvitelem és nem voltam ilyen bszottlusta... akkor hajnalban is csak a sötét létezik. féltem bevallom. de fogalmam sem volt miért tömtem mégis a fülembe a zenét és miért nyugodtam meg... talán mert hangosan énekeltem és nem számított ki van a közelemben és mennyire ártalmas. nem tudom kiismerni magam. félek elengedni mert nem tudom mi lesz. szerdán nem volt baj. szerdán olyannal voltam, akit szeretekismerekmegbízokbenne és mellette kevesebb esély van agyelvándorolásra. de mással nem merek. félek. nem is tudom mi a jó szó. ezerarcú? sokarcú? sokszínű? kétszínű? idióta!!!
ennyi vagyok mikor nem tudom ki vagyok. félek iksztől.

tumblr-ön találtam egy képet miszerint azért hallgattatunk valakivel zenét mert a dalszövegben minden benne van amit mondani lehet.
nagyon igaz.

ha valamelyik célom megvalósításához túl csóró vagyok, rájöttem, magamból kell annyit kifacsarni, hogy elismerjenek. nekem még maradt lelkem, de nem sok. az a kevés maradék is korcs. rossz keveréke az akarásnak és a nem akarásnak.

R gitár

a tündérországom.

?

ő csinálja rosszul!

iskolaiagymenés volt.

sosemunommeg

sosemálmodtammeg

f*ckin' balanced

segített. tényleg.

most pedig bocsánatot kérek, ha esetleg sérülést szenvedett a kis lelkecskétek. irigylem azokat, akik ezeken még megrökönyödtek.

ma sem voltam teljesen tiszta... kezdek "kiszeretni" belőled. akkor jobb. legyőzöm a vágyaim és magam vagyok. nem gondolok. semmire az égvilágon. csak a sok hülyeség. átrámoltam a szobám. tumblroztam de attól mégrosszabb lett, pedig máskor segíteni szokott... hallgattam R zenét, attól is jobb szokott lenni de semmi. beszélni nem fogok vele mert kiröhög és nem akarok sírni neki ha ő sem teszi. de így rossz... fura. ki kéne józanodnom. majd holnap. majd holnap. majd holnap rajzfakton. utolsó az évben!
és meg is lesz a megoldás. ha olyan problémákat vetítek magam elé, amik nem is valósak akkor lehet bajom. de mivel nem, ezért legyőzhetők. és nem adom fel. holnap hajnalban kelek. kielégítem igényeim és... sikítok. hajnal négykor csak nem nézhetnek csúnyán...
nem érintkezek. nem siránkozok. nem hallgatok zenét (jézusom!!!!) nem hányok. nem gondolkodom. nem emlékezem. nem hagyom el ipszilont.
örvendeni fogok ha ebből egyet is sikerül betartani...
jobbat is tudok. nem szabad problémaként tekinteni rá. egy furcsa szarság, ami motoszkál itt bent. mintha nem szokna más is. pár nap és nem is fogok emlékezni. semmire. agymosást végzek holnap. igazából miről is van szó?  minden oké lesz! én leszek az akit sosem kell félteni. jól leszek.
utolsó Birdy lesz, de ezt most nagyon eltalálta!

maybe i had said something that was wrong
can i make it better with the lights turned on

i have never felt this way!!!

'cause all you do is hope. you're all f*cking hopers..

sosem gondoltam volna hogy egyszer ezt írom... de talán a pörgés az ami életben tart még mindig... tegnap pörögtem nem keveset. aztán leeresztettem és egy kis fetrengés a fóti kastély kertjében jót tett. ezekután már tudtam hogy az ablakon kiugorva is kielégíthetem ezen vágyam. nem kell a sok részeg közt kivergődni. és szocializálódtam. és boldog voltam. furcsa, hogy ismét csak segédszerekkel. de úgy látszik ez már nem fog változni. zabáltam de csak mert nem tudtam kontrolállni. sajttorta ♥ de most úgyis jönnek az ünnepek, lehet depizni. hurrá. fetrengés közben rádöbbentem, hogy egy rakat emberem hiányolom, akiket már nem is látok idén... aztán belegondoltam milyen lenne ha sosem látnám már őket...
ebben az egészben csak az a vicces, hogy sosem az jön ki belőlem amit igazán szeretnék kifejezni. és kezd lassan elegem lenni. hányni akarok. szarni a világra. így kifejezném magam de ma is csak az aranyos kislány arcom mutogattam. le akarom tépni és elégetni! önmagam akarok lenni, akit annyira utálok. elegem van.
de ez sem az amiről írni akarok.
talán az, hogy mikhez kell folyamodnom, hogy boldog legyek.
lie with me-t újraértelmeztem. széchényit kitanulmányoztam és meghallgattam az immersiont (megint). utána félelmetes hangú mika ragadott meg. furcsa, hogy ő is olyan, akit néha előveszek, pedig pont annyira szeretem mint amennyire más nem....
arról énekel, ami most vagyok. egy nagy szarság, aminek se vége se eleje. nem tudja ő sem kifejezni magát 3-4 percben. ahogy én sem fogom tudni soha. művészkednem kell, mert úgy menni szokott. úgy hallgatóságra találok, mert akkor senki nem fojthatja belém. mint ezen a hülye kis blogon. itt senki nem szól közbe. ez csak az enyém. ez csak én vagyok.
látjátok a végét? van vége? nincs. még mindig nem akarom. se.
és én is majd úgy húnyok el mint pistuka. valakinek belesz@rok a levesébe az pedig a nagy arcmutogatásban nem veszi észre. hajrá.
van egy zene. olyasmi mint én. én hasonulok hozzá. én hasonulok leilához. akarok! meghúzom a vonalat. gusztustalan voltam a hétvégén. írtóztam. azért futottam. nem kicsi ám az a fóti cucc :o
ami meg még úgy poénból eszembe jutott a fagyhalál közelében, hogy a kurvaéletbe nyilatkoztathatod ki olyan nyugodtan, hogy ismersz, ha még én sem ismerem magam?????? nem akarom, de még mindig elnyomom magam. valaki szabadítsa ki ikszet mert jobban idegesít mint valaha!

i want to annoy.

and i'm going to enjoy it.

i've heard it all before.

and i chose to ignore it.

there's someone at your door.

prepare for the TEST.

!!!!...pleh

i wanted to know you. i wanted to show you... you don't know me!

confused. lovecomplaining. complicated. haïr être "moi-même"...
elővettem az én avrilem letgo-ját... képtelen vagyok boldog zenéket hallgatni. egyetlen amiben sosem hagytam magam csalódni a tudatalattim. érzékveszteségek... egy nagy láthatatlan cérna mindig bevarrja a "vérző" sebeim. thankmeformusic. éjjelnappal kell már különben elbukom. nem szeretek térden csúszkálni, mert kiesnek a füleseim, ha lóg a fejem. még te sem kényszeríthetsz ilyesmire.

azt hiszem nem szorul magyarázatra miért ezt posztolom.

szeretem ezt a bolondgombarokonbátyot x) azt ahogy még mindig viszonyul hozzám. pedig nem kevés dolgon mentünk keresztül... régi szépemlékek, amiket sosem engedek. a miénket tényleg soha! mert akármennyire is... a bátyám. és nem bánom ha megtöm a szarjaival mert emlék. mert finom! mert egésznapi nem evés után élmény elenni előle a kajáját aztán nickelbacket bömböltetni. siegheil-ezni. hedszet fájtolni. nyelvetnyújtogatni. oszlopnak nekimenni. cüccögni. baromkodni a Nyolchetvennyolcadikon.. 

fog ez valaha is végetérni? nemakarom.

nem. nem néztem meg a szövegét. ő sem. csak szeretjük ezt a zenét.

és fejfájósan is fel tudom idézni a napot, ez szuper!
reggel meg olyan furcsa szarság történt, ami lehet csak nekem az meg én is furcsa vagyok, hogy ilyen érdektelen dolgokra felfigyelek. nekem is úgy kéne mászkálnom, mint az átlag vakembernek reggelente... de én nem fogok, nem akarok! nyitott szemmel élek, és csak akkor hunyom be, ha valami szánalmasat látok és ezzel azt gondolom, hogy nem látom. szánalom, nem? 
lényeg, hogy ma is mint mindig rohanok 106os után. pedig nem kéne mert a 2 perc múlva jövő 34esssel is beértem volna. matek sajnos megvár... 
kedvenc kis utcánkban, aminek mai napig nem tudom a nevét, még jó hogy itt élek 15 éve, már előre lestemgondoltamvigyorgottam. pendulum dübbögött a fejembe és az egész hatás olyan olyan volt....
három ember, három irányból közeledve, háromszor olyan gyorsan mint kellene, 3 századmásodpercre egyik síkban megállt az idő és mi pedig háromszögben léteztünk. mintha egy tökéletes hármasharmónia ááá..
ennek örömére főzök egy teát.

el kell áruljam magam.... rohadtul tudom mit műveltek.
és ti csináljátok rosszul!
ami meg ma történt hamarosan felejthető lesz. felejteni, eltemetni, nem érzékelni. nem akarok. mert túl mocskosak vagytok. már itt tartok...
sör?
de Bvel még mindig szeretek találkozni, és nem tekintelek a férfinép aljának. férfiak nehezen tudnak a nőknél alább süllyedni. szóval ne akarj... mégmindig nem vagyok puszizkodós fajta!
meg most épp ez, mert hiába történik meg a fújás-kibeszélés-lekurvázás a piros tollra ha a sárga bögre is egy alaktalankrvanagysúlyosgond az emberiségnek.
pendulumnak köszönhetően egy videójátékban élek szóval potizzatok mert hosszú még a hét!
és ha abbahagytam a sok baromság megfogalmazását áttérhetek a magasztos gondolataim szöveggé formálására. mert a filóesszé jó dolog. mintha 45 percig annyi pénzt gyűjthetnél, amennyit nem szégyellsz. mert ez is egy fajta értékhalmozás. szeretek filozofálni meg blogolni, bár nem megy de jópofadolog. majd megosztom veletek ha visszakaptam. kaptok egy zenét mai fizika emlékére...

középen meg emberirtót fecskendezek, nem sajnállak!
múltakból gyúrunk képet... veled megtörténhet.

utálom, hogy a napjaim általában egyetlen mondat körül forognak...

..."mert minden ember annyit ér, amekkora hiányt hagy maga után."

szóval már nem töprengek. elmerülök. holnap úgyis írhatok egy szar filóesszét. 

mi az érték? leginkább a.....

hatalom. azt hiszem. és én teljesen értéktelen vagyok most. kifogytam. túl sok volt a pendulum. kösz a cd-t htd!

csak valaki rakjon fel töltőre!

the creatures i've been dreaming are coming down

they're changing my future

visions i had buried underground

return as abusers.

igen. ezt a zenét nem csak nekem kellene tanulmányoznom.

hadd gyilkoljam meg, aki azt meri mondani, hogy szar!

megfogadtam sokmindent. feladtam sokmindent de ma újra megfogadok. és be is tartom. akármi árán is. ma túl sok volt. már majdnem elbuktam, amikor egy apró segítséget kaptam, egy zene formájában. mégis annyit jelentett mint mostanában nemsokminden. köszönöm B ♥ és rohadtul sajnálom azt a sok időt, amit bunkómód begubózva töltöttem. 
az első amit meg kell valósítanom, hogy kis erőt veszek magamon és osztálytárshoz méltóan fogok viselkedni... de mert nem kell. én szeretnék. jobban érezném magam. és az a bosszantó, hogy idáig tartott erre rájönnöm, hogy nem lesz attól jobb ha magambafordulok és megkímélem magam a sok hülyeségtől. később mégjobban fogok sérülni, így viszont élek kicsit. elfelejtem a sok szarságot. nyitott leszek mindenre mert eddig is az voltam. csak egy bezárt ajtó, amit elég lassan tettek véglegesen azzá eddig meggátolt. és mint egy szamár ültem előtte. nem tudtam, ha lenyomom a kilincset vajon az éjszaka, ami odabent van meggyilkol-e... féltem. ma megpróbálok nem félni. 
és ha újra ajtókat zárnak be a nózim előtt nem fog fájni. tegnap elég messzire jutottam. kevésbbé értékes embernél tovább is merészkednék. de Őt jobban szeretem annál minthogy eljátszam az utolsó lapjaim. mert Ő akit nagyon! és tőle is bocsánat. pont vele szemben nem kénem és mégis sikerült. csak elszakadt az egyik gomb a jelmezemen. bocsánat....
nem kesergek sohatöbbet, mert egy úrihölgyhöz ez nem való.. max Csnek mert ő más. mindig kell egy más. mint a kedvenc pólód.... a cicásjaim. akkor veszem fel ha lelkierőlöketre van szükségem, de mikor nincs rajtam akkoris előkelő helyet foglal el a szekrényben.
következő de nem utolsó: próbálok normális módon élni. (ezt senkinek nem kell megérteni. nem is azért írom.)
és ami még eléggé foglalkoztat...  mindenkinek vannak félelmei. nekem több is. ezeket nem tárom a nagyszerű olvasottság elé, ha nem baj. elég az az egy, ami mostanság nagyon foglalkoztat. és teszek ellene. mert most ilyen megfogadós kedvemben vagyok. szóval Robiból kihúzok egy büszke vagyok rád-ot!

god knows what is hiding in that weak and drunken heart
god knows what is hiding in those weak and sunken eyes
and nothing will drag you down
god knows what is hiding, in that world of little consequence
behind the tears, inside the lies
a thousand slowly dying sunsets
god knows what is hiding in those weak and drunken hearts
i guess the loneliness came knocking
no on needs to be alone, oh save me
people help the people
and if your homesick, give me your hand and i'll hold it

csak pár név... R K E L  nekem mégis sokat jelentenek. de csak a nevek. mert nem.. asszem hagyom az egészet...

két napja ez a szar van az infúziómba pötyögtetve...elképzelhető, hogy ettől vagyok ilyen idiótaálladék...

p.e.

furánjó érzés... elborzadóskielégülős...
agyonhajtja magát miközben napok óta alig jutott élethez. és nem érdekli. pár percig azon gondokodik, hogy a jóédesanyukáját annak, aki erre kényszeríti. aztán átcsap megnyugvásba. tudja, hogy ha vége is lesz, egy jó érdekében történik. utána újra kétségbeesés keríti hatalmába: a vég... már nem fél tőle de ma mégis nagyon. szégyengyalázat de sír. sír miközben haldoklik. hányinger kerülgeti és úgy ver a szíve, mint egy jobbféle dupstepzene. egyfolytában a végét kívánja és közben zokog. nem néz segítség után csak maga elé mered, miközben minden izma sajog és belefárad. de csak hajszolja és hajszolja. folytatja és kűzd. utána a tompa üresség jön. ez nem fáj. nem éget. nem hajtja tovább. megáll az idő. nincs vége. ennek sosem lesz. de jobb. teljes érzéketlenség tör rá, és boldog. túlélte. arra gondol, ezek után bármit kibír. talán így lesz. reméli így lesz.

hánynitudnéktőlünk

érdekes... ahogy hazajövök múlik a hányingerem. de vajon mitől is?... nem, nem az iskolától. az osztályoMtól. attól, ahogy viselkedtek, amit műveltek egyszerűen undorító. és senki, egy normális ember sincs az osztályban. valahol itt bent mélyen mindigis egy hozzám hasonló lelket kerestem, akivel lehet is valamit kezdeni. és ma ütköztem meg a felismerésben, hogy 34 ember közül elég nehezen találni két egyformát, hiszen az egész világon a párunkat keressük és az emberiség fele úgy hal meg, hogy sosem találkozott vele. hihetetlengusztustalan mód ez a mi osztályunkban előfordul. a hasonmásaimmal vagyok összezárva. akiktől hányok, miközben magamtól is hányok. mert ti lehet, hogy kívülről másképp látjátok, de az én harcom is hasonló a tiétekhez. én is magammal küzdök, gondolkozok, elemzek, analizálok, filozofálok, zenélek, forgatok, fényképezek, látok! és gusztustalan, amit művelünk... össze kéne fogni és lealázni magunkat... gusztustalan a tétlenségünk. gusztustalan, ahogy siránkozunk és gusztustalan a ténykedésünk. gusztustalan minden szavunk. hányadékszar az egész miközben javíthatnánk rajta. undorító a világhozvalóviszonyulásunk... 
haljunk meg, ha nincs igazam....

köszi B. tényleg buzijóó.

kényszerképzeteket kényszerülök beképzelni, amik segítségével egy jobb életet élhetek. és ha még ez sem elég nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy sérült vagyok, odadobom elétek az agyam darabjait kivizsgálásra. ja meg az izmaim, amik hiányában még gyengébb vagyok. ha már a kitűzött célok elérése is kevesebb örömet okoz mint manipulálni az agyam?... meglátjuk, mennyire bírom és mikor fog meggyilkolni a másik énem. ez már nem a hazugságok nagyszínpada. itt most én vagyok az áldozat. és a harc. ez a mi küzdelmünk. 
ikszé és ipsziloné.
a miénk!

lidocain után placebo!
és ha már visszakapom az izmaim, elnyomom ikszben az undort ipszilon iránt. 
magamba fojtom magam...

jee.. így 3 év után kezd minden letisztulni... és sokkal jobb. köszönöm, amíg velem vagytok!
ilyenkedv...semmilyense.

when i'm falling down

will you pick me up again?

when i'm too far gone

dead in the eyes of my "friends"

will you take me out of here?

take me out of here!

feed the fire!

break your vision!

throw your fists up!

come on with me!

whatthefck?

non, je ne pense rien. parceque je regrette que tu ne comprennes rien... rien. je suis rien, mais tout le monde... je ne pense pas que.... 
néha jó. néha fura. néha olyanjólenne letagadni, hogy ismerlek. néha nagyon tisztellek, néha pedig elítéllek mert arról prédikálsz, amit nem is csinálhatnál, mert képtelen vagy. mert te is jól érzed így magad. a borzalmak felszínes játékain csorgatni a nyálad. és ezért utállak. ezért utálom magam. mert én is ilyen b@szottul szerencsétlen vagyok. ezért vagy lelkitárszerűségem....

 and don't realize that it won't change a thing

realize it won't change a thing.

ezt ma "mutattad" és valóban jó. kösz.

csak kérlek.. ne essek bele abba, ami a ti hülye körötökben "menő". mert nem akartam tartozni.. de a maival megvolt az esélyem aláírni a halálos ítéletem...

remélem még semmit nem b@sztam el...
ami meg a drámán történt ott is maradt. csak a legjobb dolog volt a 4 év alatt... ezt így bátran. az egész ahogy, amit műveltetek. 
leírhatatlan, megfoghatatlan, irányíthatatlan.
láthatatlan.

*i'm not a girl.

*you're not a girl? what are you?

*i'm nothing.

let me in ♥