már nem is tudom mit vártam.
egy normális órarendet? vagy hogy senki sem azzal fog zaklatni milyen az új pasim. esetleg meséljek az amúgy katasztrofális nyaramról. de még az sem lepett meg, hogy a képem elé toltak pár papírt, köztük amire a tartózkodási helyem írjam. talán, hogy könnyebb lesz ez az év és hogy el tudok menni az első szalagavató próbára... hogy könnyű lesz együttműködni.. 
már nem tudom.
örültem, hogy 2 perc alatt rám is kenődött két kiló arckenőcs. még szerencse, hogy a mai világban mindennek elveszett a régi jelentése így a rúzsfoltos puszihegyek nem értek célt. 
sosem teszik.
örültem, hogy csütörtökön és pénteken megdögölhetek 8 órán keresztül.
örültem, hogy szerdán be kell jönnöm 4 felesleges órára.
és jó lesz hétfőnként nyolcig táncikolni.
és jó lesz rosszulllenni ha már azt ma is produkáltam.
de ami napmentő, hogy a rács pont annyit enged, ami épp megakadályozza az ereim felvágódását két óra közt.
jódolog, hogy B a közelben van. mindig.