én meg már csak nevetek a sok idiótán. több pontban szedem össze a vihogás tárgyát.
>nálam a bökés annyira komolytalan, hogy az ősellenségeimmel is képes vagyok fészbúkbájolgást folytatni. a 'zaklatóimmal' szintén mintpéldául Pvel bár ő múltkor meg is jegyezte szentléleken átordibálva, hogy mirefel a bökdösés. hát ha az ember elkezdi és nem mellesleg az nem én vagyok..?
>az édesanyám munkaköri leírását olvasva egyetlen olyan mondat de még csak szó sem utalt volna rá, hogy lelkiszemetes funkciót is betölthet. nem mellesleg neki is elég gondja van, de valószínüleg tizeniksz éven keresztül azért nem traktáltam mert tudtam, hogy helyettem fogja majd más művelni ezt. nem mellesleg neki néha jobb szíve van és a ő hülyeségre nehezen mond nemet.
>nem is tudom miért lepődök még meg azon, hogy akik törődni nem tudnak, beletörődni is nehezen megy nekik. és ha valaki minden szálat elvágott akkor hiába lóbálja a kezében az egyik felét. magamat ismervén a kezemben tartott szálak nagyon nehezen találják meg régi végüket, már csak azért sem mert, ami egyszer eltört hiába ragasztgatjuk... csak egyszerűen felesleges.
>miértnem tudnak hozzám hasonlóan mindent a véletlenre bízni és sodródni és továbblépni és felejteni és sebeket kussban otthon nyalogatni?
>önsajnálat, ami semmire nem jó. én ugyan mindig picsogok de csak mert itt belül mindig meghallgatásra találok nem mellesleg néha kívülről is kell bíztatgatás.
>az meg, hogy nem adom önmagam nem megcsodálkozni való dolog. egy másik ilyen hasonló rájátszós emberrel szembenállva biztos azt hittem valami filmben vagyok. biztosan.
no hát mindegy egy posztot megért. meg egy kurvanagy felröhögést a  tömött buszon. amit meg mellé mondtam majd elmondja a ~100 ember.