kezdem fejtegetni a dolgokat. próbálok más szemével, ha nem is nézni csak látni. olyan más. olyan egyszerű.... és rájönni, hogy mennyi szerencsétlen ember van. és mennyi ilyet szeretek és tisztelek. mert senki sem tökéletes. én sem leszek, ha legjobban játszom a szerepem. se. aztán ha belerokkanok majd nézhetek a kandalló tüzébe és pityereghetek. nem. most volt elég. inkább bedobom ezt a szar forgatókönyvet és csakazértse azt fogom csinálni amit. ahogy kell lenni. mint, ahogy kívánni sem céltudatosan. ahogy mindigis azt akartam, hogy úgy alakuljon ez az egész szar, ahogy kell. mert ha nem is hiszem, hogy meg van írva, valami szerint irányítva vagyunk. sors? ebben talán hiszek mert mi, ha nem minden valami céllal történik? célsors azmiaz? most a célom az, hogy átmenjek ezen a baromságon. és ha sikeredik, akkor azt fogom gondolni, a sors ezt szánta. akkor jobb ember leszek. valamivel több. ha nem, akkor mindegy.
és a fogadalmak. ha sikerül, megnézem az összes évad házot és grész anatómit. ha nem, akkoris.

"the weight of water, the way you told me to look past everything i have ever learned." ♥

snowpatrol hét on. again.