annyi mindenről írhatnék... de se erőm, se kedvem. annyit azért mégis: kedves, hogy segíteni akartok, de lehet jobb, ha nem teszitek. csak a szánalmam váltaná ki. és eddig egy embert sikerült újra szeretnem ezen érzelem után. talán ő.... ő kell. mert minden ellenére szeretem és ez is, ami miatt még élek. köszönöm, hogy még mindig vagy nekem... különös ez a kurvaélet. a semmi, ami felé terelget, mindig valami.... csak tudnám mi a célja. mi a célom. egy biztos: ha te sem lennél a tudat ölne meg. az, hogy egyedül kell szembenéznem a szarokkal. de egy farkassal az oldalamon már tűnik kevésbbé ijesztőnek...
és a cuki osztálytársaimnak pedig üzenem " valahogy azt súgja az ösztönöm jobb, ha magamba költözöm." lányokra ez méginkább, ja de nem. nincs még eléggé elegem a picsogásotokból. mindamellett, hogy magamban én is ezt teszem, de sosem vallanám be. hupsz 
férfiakat vagy senkiket. annyira nem leszek egyedül sosem. 
köszönöm jól vagyok, csak fáradtan. de tervekkel és alkotási vággyal tele. majd ha nyugodtam egy életet, kiadom magamból. holnap hajnalban. rajzfakt ♥ és az legyen a legnagyobb gondom, hogy melyik kedves zenekarom zenéjét tömjem a fülembe.