2012. március 12., hétfő

valamivel jobb.
csak furán érzem magam....
visítás mindenen még akkoris, ha rohadtul nem vicces.
azért öröm, hogy visszakaptam a kiscsibéim! még ha nem is tökéletes...
mert sosem volt az. senki, még én sem. és egyikünk viszonya sem az.
soha nem is lesz. de öröm, hogy el tudják terelni a figyelmem... és olyan mintha semmi baj sem lenne. mintha minden tökéletes lenne. mert az is!
pöpönyöpöpöööönyönyönyöpönyöpöööööö♥
viszont elég fárasztó megfelelni és tökéletest játszani. már egészen fáj a lábam. a sok rohanás.... és tök nehéz pendulumra gyorsan menni.... tök nehéz... tökéletesen teljesítem. kihívás, ahogy az életem is.
egy kibszottnehéz kihívás.... és még csak nem is hivatkozhatok arra, hogy valaki magasra tette a lécem.... csak gyorsabban kell nekifutnom. csak jobban kell gyötörnöm magam. csak hajlékonyabbnak kell lennem. ennek ellenére te még mindig a gép előtt ülsz én pedig már 20at nyújtottam a lábfejemre. mert fontos! mert még mindig túl magas! de nem szabad feladni!
köszönömCs. köszönömvib

ennekörömére