nem lenne elég, hogy a "család" mégjobban kiborít ( oké én meg elég csúnyarosszflegma gyerek vagyok...)
egy kis elismerésért a földön csúszok pedig már magam sem tudom minek...
próbálom pozitívan felfogni, hogy talán boldog vagyok, bár ez ugye nem érdekelt a köreikben...
hát sajnálom, engem meg ez nem érdekel már.
lehet gyötörni, beszólni, bezárni gyertek csak.
ma pont elég erősnek érzem magam, hogy tudjam bizton tudnék védekezni. bár arányban lenne ez a bevitt kajával. örülnék ha végre valami megmaradna bennem, mit bánom én milyen formában csak maradjon idebent..
jé el se hiszem, hogy egyszer ezért sírok x) pedig könnyen fordulhat a kocka. csak tudnám mi van velem...
krva március!
de ilyenkor boldog vagyok, mert látom magam előtt a célt. és közelebb van mint az elmúlt hónapokban egyszer is. olyan mintha kitisztult volna a mezőny én pedig a sok láthatatlan ember mellett váltanék hatosba és száguldok.
najó a széguldás az túlzás de gyorsabb lesz mint gondolnám....
csak ne fájna ez a hülyeség... csak ne kéne minden percben gyötörni magam, hogy tovább lépdeljek, mert egyszerű, csak fáj...
hogy jól vajon milyen hatással lenne pár bíztató szó? jóval biztos de... nem kell. hagyjatok. csak így lehet az ember még erősebb...
és úgy nem vesz tudomást a sok szarról ha lefoglalja magát. szeretem Rosiet, Rosaliet és Roset...
ha pedig ők sem lennének eredményeznének sikert mindig ott van Cs. csak fel kell készülnöm a sok hülyeségre...
we could stay there and see how it ends...
