2012. március 24., szombat

azt hittem meg tudom oldani egyedül, de rájöttem mindig kell valaki. nem vagyok erős és elbotlok ha nincs mögöttem senki....
B segít. és köszönöm neki, még ha nem is annyit meg nem is olyan őszintén, mert honnan is tudhatná a dolgok valóját... de szeretem még ha más annyira nem is, és igaz, de nem is várok tőle semmi komolyat. csak jó volt elemezni a múltat. mikor még kicsi kilencedikesek voltunk..... milyen könnyű volt akkor még... nem féltem körbenézni, és előre sem. de Bnek lesz igaza.... majd minden úgy alakul ahogy.
vissza egész bátran, mert akkor még sokan fogták a kezem, a vállam, és támogattak.
fasza kis szombat a kisegítőiskolámban.. amikor még arra is volt időm, hogy egyenként tépkedjem a hajszálaim.....
egy régi agymenés eredménye volt...

meg lettem kérdezve miért tudok futás közben üvöltve énekelni. magam sem tudom. talán addig rohanok, amíg le nem merülök.... csak tudnám mennyim van még... de nem is nagyon érdekel. egyszer mindennek vége.