pedig ma úgy keltem, hogy csak jobb lesz. 2 órát kegyeskedett velem az ég. utána a gerincemre ejtett.
írjam le a leírhatatlant?
régen utáltam a talajtornát. szerdán is utáltam. ma úgy akartam haverkodni vele mint a legjobb barátnőmmel.
ő nem szeret még mindig.
a kiszúrás tök fasza meg minden de ha lehet mást csinálni, inkább.
nem kellett volna.
van az a pillanat, amikor tudod, hogy mi fog következni de tehetetlen vagy.
amikor átlendülsz azon a mentő ponton. 
nem gondolkodtam. tökre kikapcsoltam. jó érzés volt csak ami utána jött...
nemgondolkodás eredményeképp a lábam hamarabb ütközött meg mint én...
milyen érzés amikor nincs tüdőd?
és az mikor átalakul olyanná, ha futsz és nincsenek izmaid?
és se ülni se feküdni nem tudsz. 
meg vagy lőve! 
bőgtem volna. azt hiszem meg is tettem. de talán még sikítottam is.
nincs gerinced mert kitépték de közben csigolyákra törik szét.
fájt.
fáj.
de köszönöm az osztályom egy részének, hogy bennem tartották a nemtudom mimet...
köszi Sz és K, hogy hazahoztatok és hogy dióták vagytok..