szóvaltegnap már arra nemvolt erőm hogy csongor és tünde... ma csak arra nincs időm, hogy szózat (kb ezredszerre...) 
"ménem szúrta ki a másik szemét az a szerencsétlen?
az nem az a kölcsey volt?
ja deee..."
de persze azért olvasgattam mámma reggel:

Eljátszottad már kis játékidat,
Kedves fiú, hamar játszottad el:
Végsőt mosolyga orcád, s a halál
Leszedte róla szép rózsáidat.
Nemcsak magad menél, elvitted a
Szülék vidámságát, elvitted a
Legszebb remények gazdag bimbaját.

Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah
Ki fog megint téged fölkelteni?
Sirat szülőd és mondja:"Kelj fiam,
Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!"
Mind hasztalan, te meg nem hallod őt:
Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid,
Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled.

De fájdalom ne bántsa hamvaidat:
Múlásod könnyű volt és tiszta, mint
Az égbe visszareppenő sugáré.
A földhöz minket baj s öröm kötöz,
Óhajtjuk és rettegjük a halált:
Te túl vagy már, nincs kétség utadon.

Oh majd ha tiszta csendes éjeken
Föltünnek a dicső csillagzatok,
Eljössz-e áldást hozni kedveseidre?
Eljössz-e álmainkhoz éjfelenként,
Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is?
Oh, jöjj, ölelgesd kis testvéridet,
Orcáikat csókdossa szellemed,
S amely napon tetőled elmaradtak,
Add a szüléknek vissza. Ők együtt
Éljék le megszakasztott éltedet,
És míg porodra hintenek virágot
Lebegj te őrző angyalként fölöttük.