életet ad.

én is álmodtam életről, álmodtam halálról,
álmodtam társról és álmodtam magányról.
én csak kitartást kívánok, és arra kérlek, ne add fel!
vannak nehéz pillanatok, de az ereidet ne szabd fel.
mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
utálnak a szüleid, a szerelmed is elhagyott.
a vérem kehelyben, a szívemet meg elhagytam,
melegít a napsugár, belül mégis meghaltam.
én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
tudom, mit érzel, tudom, milyen egyedül,
mikor minden barát elfordul és kikerül.
mikor magadra maradtál, mikor mindenki ellened,
mikor semmibe vesznek, mikor kifakul a jellemed.
csak a jelmezed járkál, ami belül vérzik,
de ekkor sincsen segítség, mert a farkasok megérzik,
hogy gyenge vagy és erőtlen, rád támad a holnap,
hiába is futnál, mert eléd gátat tolnak...