paráztam mert 2 éve nem nézett senki a számba.
természetesen nekem olyan jófej fogorvosom van, aki vizsgálás közben csúnya fejeket vág.
aztán a végén megnyugtat, hogy minden rendben.
kösziendre.

amúgy jobb napjaimon eszembe jut újranézni a Minis részeket.
és egészen élőnek érzem magam.

van ennél sorozatbuzisabb?

szeretnék hinni a horoszkópoknak.
de így inkább nem.
inkább alkotok egy mesét.
történt egyszer hogy egy pici ikerpár talált magának egy mérleg társat.
mindenki azt mondta, ő igen, való hozzátok. van két nagy tenyere amin hordhatja a popótokat.
de nem hittek az embereknek. továbbálltak.
próbálkoztak egy ikerpárnál, de nem tudták eldönteni kinek melyik fél kell.
majd belebotlottak egy oroszlánba, aki mélyen megérintette őket karmaival.
elrabolta és fogva tartotta a lányokat. kis idő múlva viszont megérezték a nyári szellőt és mosolyogva kihátráltak a barlangból.
elvesztek.
tudván, hogy az oroszlán barlangjában nyaldossa sebeit arra merészkedett egy kos.
a lányok jó lehetőséget láttak arra, hogy a hátán majd eljutnak egy darabig.
minél messzebb az egyre dühödő oroszlántól.
de a kos csak nem akarta őket letenni, hosszú idő után sem.
nem baj, gondolták, szép helyekre és biztonságosan halad a kos.
megszerették puha hátát.
arra viszont nem számítottak, hogy egyszer minden út véget ér.
hiába akarták visszatartani a kost, az csak nekiment az előttük álló falaknak.
a lányok leestek és azóta is a kos kapkodó patái alatt szenvedik el kisebb- nagyobb sérüléseiket.

jaaaj már megint csak a picsogás.

edsheeranra íródott. előre szóltam.

igaza volt annak a valakinek aki egyszer azt mondta, azért írok mert figyelemre van szükségem.

egyszer régen még volt valaki akivel tudtam beszélni.

és most?

maradna a blog. maradna.

és a torkom ami nyelésre lett kitalálva.

a gyomrom ami pedig ki van tágulva a faszságoktól.

néha azt álmodom beszélek valakivel.

beszélek vele.

nem szoktam pontos dolgokról álmodni.

de most végre van egy pontos dátumom amibe kapaszkodhatok.

és hogy ez miért jó?

mert locsolhatom tovább a képernyőre a szenteltvizet.

lefotóztam volna a fejem amikor ezt megláttam, de az félelmetes lenne ide.

jövő....

az apróságok.
amiket szinte csak én veszek észre és megmosolygom.
még mindig a múlton rágódó énemet.
gimim tesitermét ha ég a lámpa este.
platánfák alatt az árva vadgesztenyét.
azt, hogy vannak emberek akiktől sosem köszönök el.
és hogy ez mennyire tudatalatt jön.
mennyire bele tudok szeretni egy általam megvetett egy számos előadó zenéjébe.
mivel ez a zene sokatmondó, kívánom, hogy legyen a  kissrácnak szép jövője.

alig 2 hónap múlva "évfordulós" leleplezőbejegyzés.

huhuhuhuuuuuu.

nagyon várom. nagyon....

nemzetivágtáltam anyóssal.
és megint rosszul lettem.
de aranyosan összekapart. köszönjük neki.

régen ez a blog arra volt jó, hogy a megfigyeléseim alatt jegyzeteltem a fejembe és mikor tetőzött a hülyeség, idehánytam.
jó volt.
önmegtagadás? akkor kezdődik ha keresed magad.
de mi van ha megtaláltam magam?
megtaláltam a régi énem.
körbekörbe járkálok.
sivár homok után mindig egy virágos mezőn találom magam.
rám mosolygok de ahelyett, hogy ott maradnék magammal, indulok.
hajt tovább az önismeret.
aztán megint a sivatag.
de lassan összeszedem a cuccaim és odébb állok.
egy zöld erdőben pedig életet adok emlékirataimnak.
hogy majd Áronkának ne azt a hamis képet fessék, amit olyan sokszor már.
hogy ne azt higgye életem műve volt az önmegtalálás a megsemmisülésben.
hogy ne azt lássa egy senki voltam, aki mindig depresszív dolgokról fogalmazott.
azt akarom, hogy szoruljon belé annyi értelem, hogy értse miért írom azt amit.
hogy miért vehettem mindent annyira komolyan filozifikusra.
hogy miért lehet, csak az érti, akivel találkozott már önmagam.

úristenez.

egy szülő aki gyerekeskedik. 
kétségbeejtő.
és egy csecsemő kezében aligha van biztonságban egy csecsemő.
de hát csak ezt is mínusz egynek szabad felfognom.

az az átmenet (mégmindignagyaszerelem)

hajfestegetésvolt

egy extrémkiválónap volt a tegnapi.
de még élünk........
és Áronkaa ♥

sosem hülyeség az, hogy az ősszel jön az elmúlás, filó, negatív hangvétel.

jön. tök szar de az ember nem tehet ellene.

azonosulni az évszakokkal nem azt jelenti, hogy depressziós, beteg vagy.

ez csak azoknak az embereknek jelenti azt, akik nem bírnak azonosulni az érzésekkel.

nem érzik azt a pluszt, amit egy forró tea megivásával lehet.

nekik ez csak egy lélekmelegítő tény. 

a tea értük van.

én meg az élet apró dolgaiért.

a meghaló falevelekért. 

az ősz felfoghatalan illataiért 
a szürke ezer árnyalatáért. 
a csönd állati zajaiért.

az élettel vagyok.

ősz elején a virágok csöndben vannak.

nem akarják, hogy észrevegye őket a fagy.

színtelen falevelek közt halkan cseverésznek a melegről.

a szemfüles ősz lát valamit, ami szerinte már nem aktuális.

hirtelen lecsap a nyár túlélőire.

és szürkévé varázsolja az utolsó reményt is.

hazugságok, akkor kezdenek el fájni, mikor már az arcomra nedvesedett a maszkom.

tök szar.

elutaznék egy külföldi országba.
felmásznék egy hegyre kétezer méter fölé.
keresnék egy patakot és belegázolnék.
aztán meghalnék.

világ legszomorúbb neptun üzenete:
passzív lettem......

hova lett?

rájöttem, hogy egy nagyon fontos szó hiányzik az életemből.

különleges.

this is the last time i’m asking you why.

snowpatrolnapot tartok.
a régi szép idők emlékére.
amikor még utáltam gimibe járni és szenvedtem......
úgy szeretném ha 3 évvel ezelőtt lenne.
úgy szeretném tudni mit akartam.
úgy szeretném a filókat újraülni.
úgy szeretném dalszövegekkel kitetoválni a karom.
úgy szeretnék hazamenni betegen.
úgy szeretnék agymenéseket.
úgy szeretnék 106os után szaladni.
úgy szeretnék örömcsütörtököt.
úgy szeretnék akármilyen napot csak öröm legyen.
úgy szeretnék gary-vel együtt pattogni.
úgy szeretnék.

életem legnehezebb 100 perces hév útja volt a mai.
de csak beraktam a fülembe a zeném és mosolyogtam.

sztknap....
hatalmasöröm.........................