olyan furán érzem magam attól a gondolattól, amit pár éve megvalósítottam.
minden embernek írtam egy "bocsánatkérő" szösszenetet.
akkor semmi baj nem volt, mert minden egyes elküld gombbal ledobtam magamról egy nagy adag rossz érzést.
és most hogy újra eszembe jutott ez a fajta jótevékenység egyre inkább azt érzem fulladok.
zuhanok és fulladok.
mert csak ugranak be a nevek, néhányszor ugyanaz a név.
és ha elgondolkodnék, hogy a fenébe engedhettem ilyet magamnak.
annyira unom, azokat az embereket, akik folyamatosan bocsánatot kérnek.
és lám én is ilyen lettem.
szánom magam. bocsánatot kérnék magamtól is de nem undorító?