szomorú.
kapaszkodok 2,5 hónapba.
mintha ettől függne az életem..
2011 nyara volt életem legjobb időszaka.
nem attól akivel voltam.
nem attól akikkel találkoztam.
hanem mert éltem.
és kibaszottul semmi gondom nem volt.
minden annyira egyszerű volt.
és mégis zavaros.
mennyit picsogtam vibnek és csnek.
mennyit bőgtem.
és mennyit nevettem.
lenéztem az emberekre a felhők közül.
történnek az életben nagy dolgok. elkezdtem felnőni.
és ráléptem egy olyan útra ami ide vezetett.
nem szeretnék visszatérni 2011be.
felé fogok kerekedni.
hogy végre ne az a nyár legyen minden álmom.
abban az évben amikor Bjúty meghalt.
mikor elvesztettem egy lelkitársam.
jóérzések nélkül húzogattam az emberek zsinórjait.
és elfordultam sokmindenkitől.
mikor átsegítettem valakit a túloldalra.
mikor ipszilon teljesen elfordult iksztől.
mikor elkezdtem hízni.
mikor kifulladtam már a második kör után.
és elkezdtem feladni magam.
és 2012re hagytam hogy végleg elveszítsem.
