 |
| ez a 16 éves boldog, egészséges, életvidám lány sosem gondolta, hogy 2 év múlva ezen az ágyon fog egy nagyon jót aludni... |
marhanagy jódolgomban a sötétebb bugyrokba is visszatekintgetek
2010.
mi gondja lehet egy 16 éves lánynak?
mi gondja lehet egy lánynak akinek él az anyja?
végülis semmi.
csakhogy azt senki nem tudja, hogy miután ez a kép megszületett, hetekig nézegettem mikor arra jutottam, hogy dagadt vagyok. neveket nem említek ezen a sugárúton, de valamelyik közeli ismerősöm nem bántásból ezt megerősítette. ekkor kezdődött az utazásom. rájönni, hogy tényleg egy igazi fegyver van a kezedben nem mindig jó. én még szerencsésebb vagyok mint a többség mert kevesebb időm volt erre. pár mélyebb vágással és 7-8 kilóval megúsztam. ugyan nem volt kellemesebb. sosem voltam annyira fitt és fáradt. és annyira vérszegény. lelkiszegény. vajon valaki valaha észrevette? vajon érdekelte volna akárkit is? a szerelem tényleg a legjobb gyógyszer. ha másért nem is, ezért köszönetet mondhatok Mnek. mert egyszer azt akartam, hogy megmentsen. kicsivel előtte megtette. és hogyan folytatódik az utam? feledésbemerült borzalmak. mélyen a kilók alá rejtve. majd 1 éves küzdelem az érzésekkel, gondolatokkal, tányérokkal, evőeszközökkel, vágószerszámokkal. és a felismerés, hogy már semmi sem segíthet magamon.
csak én.
és mi változott most, hogy már jól vagyok? felveszem a harcot a magánnyal, az idővel, a fürdőszobával, és az asztalnál való étkezéssel. mert az önmarcangolásnál ezekhez több erő kell.
hogy is mondta a pszichológus? több bástyán állni egyszerre nagyon nehéz. hát még mindegyiken harcolni az ellenséggel.
de még egyszer semmi és senki nem húzhat le a mélybe és veheti át az irányítást az egész erődéletem felett.
