néha támadva érzem magam. néha?
mintha mindenki annyira kurvára mindent tudna rólam.
valójában meg csak viccet csináltok magatokból.
a sok szánalmas nép aki azt hiszi marhára ért dolgokhoz.
majd egyszer nagyot fogtok lesni. meg leesni.
én is csak egyet tudok. hogy vannak dolgok amiket senki sohasem fog megtudni.
akár egy jól elkövetett gyilkosság aminek az aktája évek után a fiók legmélyére kerül.
aztán néha előveszik de nyomok híján visszarakják.
aztán a feledésbe merül. viszont én nem bánom mert végre boldog vagyok.
titkok fonódnak a titkokba és ez így jó.
találgatni meg mindig lehet. egészségetekre.
de boldog vagyok. és ezt addig fogom mondogatni amíg el nem hiszem.
még ma is pedig halálnap.
de ilyen franciákat mindig túl tudnék élni.
hogy maradjunk bent és várjunk 30ig? nem probléma! végülis nem zargatott minket senki...
az meg hogy a zsidóra a cigányra senki nem néz oda de a retekre négyen is. az jelent valamit...
fognak hiányozni. fognak.
de most még örömboldogság!