camaradedeshit

dicsőségemre váljék, hogy nem törtem ki francián. pedig nagyon érik.... de felnőttem. öö.. felnövök! szóval igen. ha provokálsz nem támadok vissza. mert felnövök! majd rájössz, milyen nevetséges voltál. és akkor majd kiröhöglek. addig még azt sem. mert nem ítélkezünk. nem találgatunk. ha nem ismerlek békénhagylak. nem akarlak ismerni, akkor méginkább. az, hogy össze vagyok zárva pár, általam ismertebb és sok soha nem ismert "idegennel", nem jogosít, hogy ismerkedjek. nem vagyok elveszve. csöndben vagyok és ami információt "kicsalok", azzal elvagyok. véleménytalkotok de csak arról, amit saját szemmel vagy füllel érzékelek. tolerálok. tolerálom hogy te nem tolerálsz. sajnos ez van. az, hogy gyerekek vagytok. és nem tudtok kinőni a szarból. valószínűleg nekem sem sikerült még annyira, amennyire láthatnám más talpát. de ha belegondolok azon kívül hogy azt hiszed, mert azt hiszed, húúúde.... igen. ennyid van! akkor hidd el és gyerekeskedj. nem szájkaratézok. csöndben tűröm, hogy "alázz". majd ha az én (ami másoknak tragikusabb, ezért sem fogok sírni) életem éled, meglátjuk, hogy viszonyulnál. és bár igazam lenne, és csak korai klimaxolnál... nem. ez a szánalom maga. ennyit megengedhetek magamnak... bocskösz. és pedig azt hittem, az elvált szülők gyerekei hamarabb felnőnek. siess mert ez is egy verseny!