pillanatragasztó

most, így kurvanagy jódolgomban elgondolkozhatok a szavakon. pillanatragasztó. gyönyörű szó. és ki érti a jelentését. olyan dolgokra képes. egy kis semmiség, mégis egy pillanat alatt képes két különálló dolgot összekapcsolni, és annyira erős, mint egy másik ragasztó. ez a kapocs csak abban különbözik a másiktól, hogy sokkal gyorsabban alakult ki. ugyanakkor, ismételten kurvanagy jódolgomban, nekem módomban áll várni, hogy a lassab ragasztók is kifejthessék hatásukat. utána már csak eltávolítani lesz nehéz, bár ez bizonyos helyzetekben sokkal egyszerűbb mint gondolnánk. és furcsa felfedezés, ha megnézem, hogy milyen embereket melyikkel ragasztanék magamhoz... és ha eljön az idő bizonyára megkopik a ragasztás. bizonyára el fogunk válni egymástól, és ilyenkor ott a kérdés érdemes-e újrapróbálkozni. ugyanis ilyenkor mindkét fél sérül.
remélem mindenkinek sikerül levenni azt, ami neki szól.

hang on please.

utálom a férfiakat.

akkor beszéljünk az elvárásokról. talán ezekkel van a legtöbb gondom. mert ugye a mai világban elvárják, hogy soványak és jó alakkal rendelkezők legyünk. de mi van ha ez nincs meg? akkor jön a ranglétán való csúszkálás, értelemszerűen lefelé... és ha még ez nem lenne elég az önbizalom mutatónk se pördülne felfelé hát ugyan mitől? okés tényleg nagyon sok szép csaj van az utcákon és a hülyéknek hozzájuk kell hasonlítgatni magukat, de egyszerűen képtelenség nem azt tenni ha ennyi jó csaj mászkál kint... be kell gubózódni mert mert... szóval evészavarokra visszatérve... soha semmi nem lehet tökéletes az életemben... de az álmok, amiket a Buszukon álmodok olyan jók. a sajátélet, amit már én alakítok. amikbe nem szólnak bele a "szülők" és a nagyim sem akar majd tanácsokat adni, mert úgysem hallgatom meg... mikor mehetek a saját fejem után. illetve nem is. Nyúlom visz én meg csak néha beleegyezek, hogy igen valóban arra


ez meg csak úgy szép

kissé életjelmentes lett a blogc... de ez már csak a nyár miatt van
de ha valakit még érdekel annak zene...

hát rég volt ilyen jó napom. jó látni, hogy nem minden barátom hagyott el, és azért érdeklek még pár emberkét. és szeretek velük lenni csak ez a fránya jogsi miatt nem alszhattam ott... sok film többek között Emlékezz rám (fújcsöpögősdemármilyenjósírósSzrájövőshogyjé2001szept11...) meg Paranormal Activity (amitőlmégmostisremegek) és az összefosás szélén még volt annyi lélekjelenlétünk, hogy elszorítsuk egymás kezén az ereket...
ja és félévi fogadalom :
kibaszottul nem eszek már soha ennyit
egyedül nem nézek többé filmet
és végül de nem utolsó sorban többet foglalkozom a barátaimmal és a Velük.

....ennyi

eclipse.. jószar

sokatmondó

if only i could turn back time,
if only i had saved what i still had
if only i could turn back time,
i would stay for the night... for the night

Múúúúúún

o.Osztálykirándulás

igazából nem is lett volna rossz ha nem Velük és nem ennyi napra és nem ide, de mit is panaszkodok... JÓ volt!, ha nem lennénk lányokból és nem lenne hozzánkrendelve pár zűllő fiú és az állandó csetepaté a hangosok közt.. és ismétcsak azt tudom mondani, hogy kurvára nem akarok belefolyni. én nem kérdezem. ti mondjátok. nem válasz mindenféleképpen arra a kérdésre, hogy "minden oké?" az egész kibaszott sztoritok. nem akarok egyik oldalra sem állni, csak ha valami már nagyon nem tetszik, hadd nyilvánítsam ki. utána lehet békénhagyni egymást. és igen rohadtul szeretem ezt az osztályt még így is csak ha nemúgy van akkor? útálatos meg húde ismerlek. gecire nem. de legyen most is igazatok. ebből sem fogok vitát nyitni csak aztán ne sírjon a habzó pofátok, hogy kussban vagyok. igen. csöndes vagyok. és??? legalább nem foglak olyanokért beköpni ami nem rám tartozik de mégis tudok róla. gerinctelenség. nézz má' tükörbe.
de mit sírok már én is... a legjobb része az egésznek a vonatút volt meg a víz. meg néhány fiú is normálisabb családban nevelkedett és P.bát is bírjuk
ja és hogy valami bővebb kép : 
a szállás elviselhető volt.(panelház fíling)
a kaja is jó volt (spágettííííí)
gyaloglás a parthoz kibírható (a kreszpályán át gyilkos mezteláb)
csetepatékból elég (egy nyárra...)
hangulat az volt (hála mindennek)
fürdés Balatonban (lényegében csak ott mert tusfürdőm itthon)
alvás (gcik fölöttünk csak tologatták az egész baszott szobát hajnal 6kor)

Furcsán könnyű volt kimondani azokat a szavakat. furcsán érzéketlenséggel töltött el a felismerés, hogy nem úgy van, és nem akarom visszavonni, vagy megmásítani.
érdeklődéssel hallgattam azt, hogy az érzelmes emberek mint mi, akik tudnak szeretni, mennyivel gazdagabb világban élnek, mint azok akik teljesen érzéketlenek, érzelemmentesek. érdekelt az is, hogy az ilyen pár mikor fog a másikra unni és kinek fog jobban fájni, vagy kiben fog több pozitív/negatív érzelemet kelteni ez a lépés.
Beláttam azt a tényt, hogy egy darabig még elmehet ez így, de mégis meddig vagyunk hajlandóak kínozni magunkat?
Csöndben észrevételeztem, hogy egy olyan kapcsolatból, ami alig nyújt valami jót, ugyanis csak egy oldalú, hamar ki kell lépni, hiszen minek is gyötörjem magam? Még azt is észrevettem, hogy ha így folytatom, olyan leszek mint az anyám, aki azon mártírkodik hogy az öcsém ne úgy nőjjön fel mint én, és ezért kényszerül ezzel a gyökérrel lenni. 
Ugyan engem nem bántanak, se szóban, se fizikailag. Ugyan nem zsarolnak, nincs köztünk olyan kötelék, mint egy gyerek. Ugyan fiatalok vagyunk és akármi kihozható lenne belőle, de én mit csináljak, ha egyoldalú az egész dolog és nem szeretnek?
köszönöm Pötyi, Sző,Cilla

gg

az egész olyan kibaszottul szánalmas. de nem ti, nehogy még ezt is félreértsétek, maga a viselkedés... az hogy nem értitek. senki nem érti. csak szakadjatok el tőle vagy akármi, és ne hisztizzetek. és igen, valóban nagyon izgalmas dolog bámulni minket. mert igenis van bennem annyi, hogyha baja van, érdeklődöm. és amúgyis szeretem B-t. akkormeg mi baj? az, hogy elveszem tőletek? bizonyára, ha már nektek sem kell és kirekesztitek... erre nincs jobb szó, mert lassan úgy bántok vele, mint azokkal, akiket kibeszéltek és jót röhögtök rajtuk... szerintem több hónap után nem kellene, mert ezt látni is szar, nemhogy átélni. nagyon ott vagytok. mertek bámulni de belegondolni, milyen, azt már nem. akárki lehet ilyen helyzetben. és így C meg B után elég kevesen maradtatok... ki lesz következő, akit vigasztalni lehet? mert akár hiszitek, akár nem, semmi olyan szándék nem volt bennem, (mint bennetek) hogy esetleg a hátatok mögött... az hogy B mondta és mondta és mesélt, én csak örültem, mert megbeszélni jó dolog. és megértem, hogy ez a picsulás most menő, mert mindenhonnan ez folyik, és imádomszeretem a gg-t, de az nem arra szolgál, hogy lekopizzuk és az életbe helyezzük a sok szivatást, amit látunk belőle. mert szegény kicsi J is talpra állt. és B-m is talpra fog, bár nem vagyok nagy társaság, de nyitott vagyok minden jellegű segítség adásra. lehet kibeszélni, csak arra tessék figyelni, hogy amíg nem ismersz annyira, hogy értelmes pletykát terjessz rólam, semmi közöd hozzám, és igazán le is fogom szarni.
xoxo

smile

márgyönyörűmár
aszövege

Bolygó lélek

Ködfallal vagyok bekerítve most.
Ime, nem tudnak semmit rólam,
se jót, vigat, se panaszost. 

Itt megyek én.
Egyik ködtől a másikig,
egyik tócsától másikig.


Ez a fej,
ez a szív,
ez az enyém! 

Körmöm magát a ködbe vájja
és együtt futunk ketten, így:
Bolygó lelkem, s atmoszférája. 

Mindenki így jár,
ködbeburkoltan, árván, hangtalan;
nem látjuk,
nem értjük egymást: 

mert, jaj, mindünknek más világa van! - 

Dsida Jenő

Giangos

ezt a nem teljes 8 napot már lábak nélkül is kibírjuk, nem?  aztán nyár. végremár. elszabadulás és sikítozás meg őrület.

lassan felnövök, vagy ez már a hülyeségem határa? nem leszek olyan, mint a másik többség. jobb háttérben maradni, kevesebbet van zaklatva az ember. de még így sem úszok meg mindent. szerintem eljött a "semmi közöd hozzá" időszakom... mert végülis miértne? ha tényleg semmi köze... vagy lehet már nem mondok semmit. úgyis megvan az az emberem, akinek elmondok mindent. majd vele besz. ennyi.