2020. március 30., hétfő

a napokban felébredtem
minden alkalommal mikor a lift tükrébe nézek
bandzsítva pillantok le a párás üvegre
a vérvörös félig nyitott ajkaimra
hullafehér bőrömre
és a lassan feléledő szeplőimre
most teccem magamnak
félig tönkremenve is
most mintha jobban esne nevetni
most mintha éreznék dolgokat
most vigyorogva dőlök le a matracra
ha megszorítom a nyakam
érzem
most másabb
élettel telibb.
újra és újra lenyűgöz ez a sorozat.
ezt hallgatva szarráázni is jól esne.