aztán egyszercsak bevillan, hogy milyen király életem is van.
egyedül élek egy hatalmas lakásban a szőrmókjaimmal.
senki nem fingik bele a levesembe.
végre élem az évekre befagyasztott életem.
kinyithatom a szám és mondhatok akármit.
üvöltethetem a zenéim.
nem kell többé nyomorultnak éreznem magam.
nem kell többé hallanom, hogy depressziós vagyok.
kipróbálhatok akármit.
csinálhatok akármit. akárkivel.
számíthatok akárkimre és ők is rám.
végre nem hallgatást és üvöltést kapok válaszul.
végre csak pozitív érzéseket foghatok be.
és még a hátam vakarását is elvállalják önzetlenül.
igen ez a szó a kulcsa mindennek.
önzetlenség. amit már nagyon régóta nem tapasztaltam.
mert majdnem 2 évnyi kihasználás után csak a hülyét veszik hülyére még egyszer.
többé nem. senki.
és szerencsére a hülye nem én vagyok.
sem az orvosi eset.
 |
| csókoltatlak ó nagy bé. |
