mikor egy másik srác szeretné, hogy a felesége legyek.
álmok...

nem tudom már mi és mikor tört el.
csak azt hogy a szekrény tele van kajával és új hobbit kell találnom.
mert már a topmodell leszek is unalmas.

egy elmebeteg naplójából.

anita. andragógia. elégtelen.
köszönjük. leülhet.

most eléggé elegem van a navból. az oepból.
a kirből. és az összes tetves hivatalos dologból.

minden amire szükségem van

bár tényleg a pajzsmirigyemmel lenne gond.

és egyszercsak úgy benyakalnék egy liter betadinet.

bolondboldogvilág.

mert túúrkáltam a háttértáramban és emlékeztem.
az elmúlt évekre, mikor a férfiak határozták meg minden lépésem.
elég szomorú.
én, aki független, erős nő akartam lenni.
aki nem ugrabugrál szorosabbnál szorosabban szorító karokba..
aki beleszart abba, hogy mit gondol más, kivel és hogyan, mit csinál.
aki nem félt kimondani a saját döntéseit.
hogy mára ki lett ez az anita fogalmam sincs.
de ezekkel csak a legszebb álmaiban találkozik.
őszintén.
nem akartam olyan nő lenni, aki a földön bőg, hogy ne lépjen ki az élete az ajtón.
vagy legalábbis nem 19-20 évesen.
mert ugye ebben a korban egy nőt sem vesznek el feleségül.
és hogy az ilyen kijelentés mit indít el bennem?
ha csatolnék woodkid zenét, megmutatnám mindenkinek, hogy faszság.
ha nem csatolok akkor leszokok a szentimentalitás határainak feszegetéséről..

mikor felismerem a tényt, hogy mint az előző kapcsolatom végén, úgy most is segélytkiáltottam és ezt kurvára meg sem tehettem volna mert ki vagyok én?
mint akkor, most is azt a választ kaptam, hogy önző vagyok ( az értelmetlen mondatokba rejtve) mert nem látom mit tettem vele. ki vagyok én, hogy ezt megtegyem?
szóval ha van az embernek egy kb 1 éves kapcsolata ahol tönkreteszi a másikat és menteni akarja a menthetetlent mindig én vagyok az önző akárkikről is beszélünk.
mert nem kérhetek, hogy adhassak.
mert tönkretettem, ami már rég tönkre volt.

azt hiszem ki kéne nyitnom a hangom.

fesztiválhangulat.
nagyon.
volt!

amikor bekerülök egy csoportba és szembesítenek azzal, hogy mennyi betegség létezik..
és egy percre sem gondolom, hogy könnyed kitalációk.
mert ha az én fülemből kihúzom a dugót, sok szarság ömlik a padlóra.

mikor bejelölnek fészbúkon teljesen váratlanul.
nekem pedig az első gondolatom az összeesküvés...
túl sok ppl-t nézek.
de inkább legyek spencer mint aria..

meg tudok lepődni, hogy milyen gyönyörű zenék léteznek..