még egy posztot megér. mert végre pozitív vagyok.
eddig a pontig nem értettem azokat az embereket akik annyira törték magukat az ismerettségemért aztán szó nélkül korlátoztak, tiltottak, unfriendeltek.
eddig a pontig érdekelt is. a mai után pedig nevetek.
hangosabban mint valaha.
mert szánalmasak. én meg érezzem magam szarul. nem jött össze. céltalan fáradozásaik csak pár deka zsírt növesztett a seggükre amikoris a gombokat nyomkodták és a nyáluk csorgatták a profilomra.
szánalom teteje.
viccesen a szánalom teteje. kíváncsi lennék ha a zsírrétegeket leszívatnák a műszer mit mondana a szánalomra ami alatt van...
és miért a nők ilyenek? miért nem lepődök meg az ilyenen?
viszont ahogy a sok filmben és a valóságban előforduló rokon szituáció:
így legalább tartom magam valamire. egy kicsit veszélyesre. és talán veszélyesebbre mint ti.
és ezek után húzok egy nagyhatalmas vonalat. mert nekem van fontosabb dolgom is mint a szánalomtevékenységetek. és nem érdekel. majd eszembe jut ha szar kedvem van és nevetni vágyom.