csak megindított

kiskoromban imádtam a rappet.
magasabbra kellett néznem mint azokra akik körülvettek.
szerettem azt a magaslatot. érezni hogy teljhatalmuk van.
minden embernek de nekik van még valami plusz is. elmondhatatlan. kimondhatatlan. hogyan is tenném ha nincsenek akkora szavaim mint nekik. lenne de sosem tudnám néphimnusszá formálni. ahhoz kell erő és hatalom. én pedig nem vagyok ember. csak egy senki aki issza a szavaikat és álmot sző. aztán újra és újra elbotlik. és nem tévednék nagyot ha azt mondom a magam mellett lóbált fegyverben. túl sötétben járok hogy tudjam. és hogy hova tartok? ahova mindenki. 
minden bűnös lélek.
egy szebb jövő felé.

el se hiszem hogy szabadságon vagyok.
mintha nem is lenne az.
mintha mindenki baszogatna és üvöltözne.
mintha nem lennék beteg. tekintet?
mai világban miket nem kérek?
de én is csak a mai napig kifogásolhatok.
utána egy szavam nem lesz csak a zenéim.
és a puhapihe állatom akiért nagyon odavagyok.
mert ő is értem. talán.

miszarért kell olyan antibiot felírni az orvosnak amitől kiszakad a gyomrom?

mondtam már hogy utálok beteg lenni?
ha még nem megjegyezném hogy nagyon!
napi 24 órát összezárva lenni egy duracellnyuszival nem vicces.

háhátegnap!

leszbipornóztunk.

megtanultam emeltfővel csalódni a társaimban.

megtanultam csocsózni részegen.

még táplálkoztam is a szégyendobozból....

lelkiztem. és hallgattam.

olyannal is beszéltem akivel nem sűrűn.

szóval köszi N hogy 18 lettél!

csodakép amire emlékszem...

ez még úgy reggel is meg tud hatni...

végülis tényleg rohadtvicces lyukasórán bebaszni.
visszajönni az iskolába és röhögni a hülyéken.
9ember hangosabb egy médián mint 34... 
ténylegvicces.

begolyózni.
inni és inni.
cukroslét.
sétálni.
kezek alá vetni magam.
széphaj.
vörös és fekete!
két napig hallgatni.
örömnap.

még egy mára.

bizseregve végignézni tomorrowland aftermovieját.
és rájönni hogy egyszer nem kell majd repjegyet lesni.
boldog.
ez meg beleégett a fülébe.
nem emlékszik már melyik bulin.
milyen alkalommal.
akarom hinni hogy egy nagy lánycsapatás alkalmával.
de határozottan boldogság ha meghallom.

valamiért szeretem.
elizabethtown.
emlékeztet valamire.
ja tudom is. az álmaimra.

some of my friends told me i should feel anger.

what if i don't feel anything?

i used to feel anger.

and now i'm smiling.

egy idegbeteg emlékirataiból aki ma minden lehetésges szar helyen járt.

orvosi.rendőrség.okmányirodák.régilakás.

köszönöm kedves reggeli idegenek de nem lett jobb kedvem.

és köszönöm B hogy lebőghettelek....

bejött a bkvs fülhallgató.
köszönöm B.
nagyöröm mert V életmód.
eddig jó.
és Isabel.

szerintem hiányozni fog...
xoxo!

a kérdés adott.
lehet-e egy '61es filmmel azonosulni?
lehet.
kár hogy nem suliban néztem a semmitmondó óráimon mikor ketten ültünk bent.
éljen az educatio.
éljen cat!

a nap mikor eldől csöves leszek-e.

köszönjük a figyelmet.

csak úgy nemtudom.
abszolút céltalanság.
fájdalom és fájdalom
vagy pörgés és nem.

szeretem az étcsokit.

erősnek érzem magam mikor elindulok nulladikra.
és beérek első órára. 
szeretem mikor a 25 perces út 1 óra.
örömszentendrei.
és mikor közlik velem hogy nem is volt nulladik felettébb boldog vagyok!
Szzel meg jó dumálni. csak úgy.
mert az ember nem mindennap végez 11kor...

az érzés mikor beteg vagy pedig hatalmasat kéne csapatni. 
szar.
az érzés mikor helyette éjszaka filmmaratont tartasz. 
eszelős.
az érzés mikor végigröhögsz egy horrort és az utolsó 5 mpben szarrá rémülsz. 
felbecsülhetetlen.
az érzés mikor dumbledore beszól harrynak hogy borotválkozzon meg. 
vicces.
az érzés mikor felcsendül a pursuitofhappiness.
rohadtszar!
de az érzés mikor unalmadban mozielőzeteseket nézel és felismered a zenéket benne.
felemelő.
radioactiv!
sevendevilsallaroundme

úristen nagyonnemakarokbeszélni!
csak számörtájmszedneszt hallgatok.
és szánömenteresszpá!

csakmert ma F killerst énekelt.
és csakmert a bevonuló zenénk is killers volt.
mindig P jut eszembe...
én meg még mindig lana-t hallgatok.
mertjó.

szeretem amikor francián elhangzik a következő rövid beszélgetés.
  a négyes megoldása az émission.
  és azt két tével kell írni?
szeretem mikor reggeli korizáskor észre sem veszem hogy eltelt fél óra.
szeretem hagyni elmenni a 42es hévet és elkésni.
szeretem ha hazafelé jó történetkezdet jut eszembe.
szóval mentem is írkálgatni.

nagyokos google sokféle dolgot mond az ok nélküli sírásra.
én csak annyit hogy sosem volt ok nélküli.
még mindig.

♥

i was in the winter of my life.

and the men i met along the road were my only summer.

at night i fell asleep with visions of myself dancing and laughing and crying with them.

three years down the line of being on an endless world tour and my memories of them were the only things that sustained me and my only real happy times.

i once had a dreams of becoming a beautiful poet but upon an unfortunate series of events some of those dreams dashed and divided like a million stars in the night sky that i wished on over and over again sparkling and broken.

but i didn't really mind because i knew that it takes getting everything you ever wanted and then losing it to know what true freedom is.

when the people i used to know found out what i had been doing how i'd been living they asked me why. 

but there's no use in talking to people who have home.

they have no idea what it's like to seek safety in other people. 

for home to be wherever you lay your head.

i was always an unusual girl.

my mother told me i had a chameleon soul. 

no moral compass pointing due north. 

no fixed personality.

just an inner indecisiveness that was as wide and as wavering as the ocean.

and if i said i didn't plan for it to turn out this way i'd be lying.

because i was born to be the other woman.

i belonged to no one. who belonged to everyone.

who had nothing. who wanted everything.

with a fire for every experience and an obsession for freedom that terrified me to the point that i couldn't even talk about it and pushed me to a nomadic point of madness that both dazzled and dizzied me.
every night i used to pray that i’d find my people and finally i did on the open road.
we had nothing to lose.
 nothing to gain.
 nothing we desired anymore except to make our lives into a work of art.
live fast.
 die young.
 be wild. 
and have fun.
i believe in the person i want to become.
i believe in the freedom of the open road.
and my motto is the same as ever.
"i believe in the kindness of strangers. and when i’m at war with myself i ride, i just ride."
who are you?
are you in touch with all of your darkest fantasies?
have you created a life for yourself where you can experience them?
i have. 
i am fucking crazy.
but i am free.

csak két mondatot kellett kiszednem..........

hülyevagyokén hogy reggel dalszövegeket fordítgattam?
délben szakokat néztem?
és délután meg takarítani fogok?
mindenesetre vicces a Köki ahogy vedli a gyermekszőrét.
nagyviccesség!
mert ahogy ő felnő egy kicsit énis.
és ahogy neki is egy idő után muszáj ledobni a gyermeki védelmet. 
és egy kicsit nekem is.

szerencsehogysoka'barát'ésmindigvanmitünnepelni

el sem hiszem....
mennyit ordítottuk huszonhetedikén.
és mi lesz tizenenkettedikén...
mostakkor bulis ribanc lettem?
nem hiszem.

éééééééééééééés túléltem a napot!
és főleg mert három szem mogyorót ettem egészen idáig.
hajrá!

vannak dolgok amiket még neki sem tudnék bevallani.
amik annyira sötétek hogy félek ha valaki is tudomást szerezne róla a nap sosem jönne fel.
igen. ennyire igazan irónikus még sosem voltam...

nemtudom de ez még mindig vicces....