rendrakás közben előkerült a fesztiválcipőm.
és elöntöttek az emlékek.
tavalyi volt. sziget.
idei volt. szin.
és így jézusom még mindig él.
igaz hogy lassan jobban hasonlít egy crocs papucshoz mint tornacipőhöz....
aztán ugye a fesztiválhangulat. ami újra fél évig hiányozni fog.
hurrá.
emlékek.
és emlékek.
aztán eszembe jutott ezen a csodálatos "pénteki" napon médián miután filón kipihentem az egész hetes fáradalmakat hogy sokminden.
igaz hogy a híradó a háttérben kicsit zavart de így sem volt rossz dolog elgondolkodni.
írni szerettem volna.
törénteket. hogy sose felejtsem el ezt a 2012es nyarat.
hogy sose felejtsem a sok szarszemét embert. mert róluk öröm írni.
igen én is szarszemét vagyok de én tudom hiányolni egy napig a személyim és ez már jó emberré tesz.
úgyvélem.
szarszemétjóember elveszve a sok műanyagpohár közt.
aki azt tetteti hogy alszik. aki elalszik. bunkó az osztálytársaival. kivonul pletykálni. végigalszik órákat. szüneteket. hazarohan kajálni mert pénze nincs büfézni. többet iszik mint amennyit eszik. kifordul magából. üvöltözik. néhány emberrel poénkodik és kis kört alakít ki. amiből a többiek ki vannak rekesztve. végtelenül szemtelen. flegma. irónikus.
és baromi jól érzi magát.