öröm visszanézegetni régi zenékkel színezett bejegyzéseim. jaj meg az agymenések. öröm. tényleg öröm.
az mikor már magam sem tudom felsorolni az előadókat. a milliónyi zenéket.
de ez is csak olyan mint mikor egy gazdag ember fetreng a millió közt és nem tud mit kezdeni.
én is ezt érzem. körülvesznek. örömmel töltenek el de sosem lesznek az enyémek.
még a radiohead zenék sem. pedig oly könnyűek és oly egyszerűek.
egyszerűnek tűnhet kinyújtani a kezem, elkaphatnám.
de fáj az oltás helye.
tökéletes kifogások. nem is én lennék. bár egyszer csöndben maradna ipszilon.
bár egyszer egyedül lehetnék. csak egy rövid időre. amikor még a bűntudat se tépkedi az apró szőrszálaim a hátamról.
kis pihék mégis jobban fájnak mint egy egy vágás.
talán nem kéne az aberráltat játszanom. vagy csak ki kéne gyógyulnom.
igen. meg kéne gyógyulnom.
hogy az örök bűnös lelkem nyugodalmat kaphasson.
majd mialatt ipszilon eltemet meghallgatok egy greatlakeswimmers-t
és mikor rámszór egy adag kakaót....
csak lehunyom a szemem mert nem bírom nézni.