nem tudom megszámolni és kinyilatkoztatni mit és mennyi mindent vétettem az emberek ellen. mikor önző vagyok tényleg nem gondolok senki másra, csak a kibaszott személyemre és utána rohadtul sajnálom magam, hogy pont olyan szintre süllyedek amit utálok.
szóval új élet. sokadszorra fogadom meg. de ma éreztem talán a leginkább azt, amit még egyik ilyen alkalommal sem. és ez ijesztett meg ismét, a semmi intenzív érzése.
pár óra és nekilódulhatok. és már tudom egy lépésben sosem lehet megváltani a világot, csak nem akarok 'one step forward and two steps back' játékot játszani.
és ha belegondolok, félelmetes, hogy az ismeretlenbe vágok.
de nem félek... ijesztő...
Grace halála után pedig olyan, mintha mindenre képes lennék. csak hiányozni fog...

csak rohadtul.... Rich mi lesz velünk....?