na jó akkor szörnyű dologra vetemedek. leírok egy érzést, ami itt bent már szinte szétfeszít.
mikor tudod, hol kellene lennie de nincs seholsem. tudod, hogy majd lesz valahol de még milyen messze. túl messze, hogy normálisan tudj gondolkodni. felőröl és beleőrülsz. feléget és te elveszel a hatalmas lángokban. és miért? mert vak vagy, mert nem ismersz fel semmit, mert mindenki állarcot visel és elveszel a nagy tömegben. nem találkoztál még senkivel a sok nép közül. de megpillantasz egy ismerős alakot. nem is, csak egy sziluett mert a bálterermben akkora a káosz, hogy legszívesebben kifutnál és csak rohannál.... de ott az az alak. oda kell menned hozzá. de akkor veszed észre, hogy az estélyiden taposnak és a padlóhoz szögeltek a tűsarkú cipők. fogalmad sincs, hogy mit is csinálj. csak futnál szaladnál. vagy egyszerűen csak elérni az embered kezét vagy elszökni.