2011. augusztus 31., szerda

utolsó tetvedék nap... nap? este. fszkivan.
könyvek a sarokba behányva. majd pénteken meglesem őket. vagy nem. 
pattogás ezerrel, év eleji hiszti. hurrá. én meg halál nyugodtan keresgélem az ünneplőm :) minek sietni. 2ig úgysem tudok elaludni. aztán majd jól le fog baszni B hogy miért az utolsó percben jövök és kezdem meg padtársi pályafutásom. 
ja meg tanulni is kéne ebben az évben.... kéne....
akkor lassan kezdjük meg az estét. 
jó, tolltartót pakolni szeretek! az elején a nagyfarmerben van minden, ami kell, a végén leredukálódik egy sima és a lila tollamra a 3tollas tartómba..
valahogy az agyam is így fogy el az évvégére. na meg a türelmem.
szuperjó.
hűbazeg. franciabeadandó????
igen jóra sikerült így a zárás

2011. augusztus 29., hétfő

2

i'm not gonna wanna let go
i'm not gonna wanna go home
tell me you feel the same

when you look me in the eyes like you did last night
i can't stand to hear you say goodbye
but it feels so right
'cause it feels so right just to have you standing by my side
so don't let me go
cause you have my soul

hold me down
hold me now
i'm safe
i'm sound
when you're around

2011. augusztus 27., szombat

ez hangulat kéremszépen.
nem. ez sem picsulás




szeretettel!

2011. augusztus 26., péntek

seaven....

egy ilyen hét után van kedve a halálnak hazajönni...
és azt hiszem visszavonhatatlanul...
Omlásveszély..!

ezt pedig a nyár emlékére de még ma este egy 30y koncerttt!!!

2011. augusztus 18., csütörtök

belülrőlkívülről
kívülrőlbelülről

2011. augusztus 17., szerda

vigyetek el engem is lassúzni srácok

újrabeleszerelmesedtem a legjobbanszeretett bátyámba. azok az alkuk. az elmúlt év!!!


az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa
az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán

2011. augusztus 14., vasárnap

szóval önző leszek. mert ha ezt most akarom, nem elég annyi, hogy jaaj igen kellene. kihasználom az embereket. a pénzüket. a türelmüket. ráállok a dologra és őrületbe kergetem a környezetem. hurrá lesz. egy, amit bánok... viszlát pizzáscsiga.. és pizza... és halrudacska és sonkás tortelinni és sonkás sajtkrém és milánió.. gyrosz és szalámis szendvicsek és májkrémes palacsinta és ááá.. kutyarossz lesz de valamit valamiért. nesírjonmárahülyefejem. az első világháborút is túléltem. akkor ezt is.
meddig? 2012ig. akkor úgyis világvége!

2011. augusztus 13., szombat


hatetudnádamitén
teissírnálnemcsakénkeservesebbenmintén

2011. augusztus 12., péntek

jószekszuális.jóhályas.jóizmos.jóheges.jószíves

2011. augusztus 11., csütörtök

ájlönd

szóval szigetelés. milyen VOLT? kurvajó! ♥
riseagainst.wt.balkanfanatik.quimby.supernem

ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem.

and you won't find the beat until you lose yourself in it

2011. augusztus 7., vasárnap

past

le akarom zárni a múltam. 
le fogom zárni a múltam.
kegyetlen leszek.
nem fogom bánni.
meg fogom bánni.
nem fog érdekelni.
bocs.                                  

music

bizonyára a zenék, amik erőt adnak. mert minden hang bátorít. az utána következő meg elbizonytalanít, mert nem tudhatjuk, hogy mikor lesz vége. mindig csak az a biztos, amit éppen hallasz. félni kell, rettegni, hogy vége lesz. és ha vége van jön a következő szám, de az már nem egy lassú-csöndes. ez már pörgős-rockos. szeretjük. így újra bátor vagyok és vigyorgok és dúdolom. a szavakat ismételem, anélkül, hogy észrevenném mit is csinálok. de nem bánom, mert egyszer minden zenének vége van. és ritkán hallgatjuk meg ugyanazt kétszer, kivéve ha tetszett.... de erre vannak a jó barátok, akik segítenek és mutatnak új zenét. de néha nincs szükség rá, mert van olyan, ami megtetszik, de többé úgysem hallgathatod meg, mert nem. van olyan zene, ami nem átlagos, mert olyat még sosem hallgattál, és valami erő tart vissza, hogy újrahallgasd. egyszer jó volt. de szerencsére van olyan ember, aki az ilyen zenét is szereti.

2011. augusztus 5., péntek

na jó akkor szörnyű dologra vetemedek. leírok egy érzést, ami itt bent már szinte szétfeszít.
mikor tudod, hol kellene lennie de nincs seholsem. tudod, hogy majd lesz valahol de még milyen messze. túl messze, hogy normálisan tudj gondolkodni. felőröl és beleőrülsz. feléget és te elveszel a hatalmas lángokban. és miért? mert vak vagy, mert nem ismersz fel semmit, mert mindenki állarcot visel és elveszel a nagy tömegben. nem találkoztál még senkivel a sok nép közül. de megpillantasz egy ismerős alakot. nem is, csak egy sziluett mert a bálterermben akkora a káosz, hogy legszívesebben kifutnál és csak rohannál.... de ott az az alak. oda kell menned hozzá. de akkor veszed észre, hogy az estélyiden taposnak és a padlóhoz szögeltek a tűsarkú cipők. fogalmad sincs, hogy mit is csinálj. csak futnál szaladnál. vagy egyszerűen csak elérni az embered kezét vagy elszökni.

2011. augusztus 3., szerda

"a vágyam hazugság, mert kimondtam fennhangon, amit el kellett volna titkolnom..."
ma besírósfilmek yeeeeeee. szeressük őket. sokmondanivalóval. műsírással. tocsogó vérrel. de így jók.

2011. augusztus 2., kedd

grínpísz

egy érdekes dolog jutott eszembe. vajon a föld az emberek antiszociálódása miatt fog élhetetlenné válni és jön majd el wall-e? mert ha ma a drágajó szomszéd nem lett volna olyan kedvében, és megvárt volna - mert hallotta, hogy jövök be az ajtón- és nem megy egyedül a lifttel, nem kellett volna fölösleges energiát pazarolni de biztos nehéz feladat megfogni az ajtót 2 másodpercre és legyőzni a félelmet, hogy együtt utazzon valakivel 3 kemény emeletet. egyrészt. másrészt, ha nem kellett volna megvárnom míg felér-leér a lift nem kellett volna kapkodnom, így tudtam volna enni egy barackot de azt nem fogom elvinni, hogy utána csap után rohangáljak. így kénytelen voltam mekiben kajálni és emberi jószokáshoz méltóan sok szemetet termelni. na mindegy. most nem bújt elő belőlem a zöld manó, mindigis foglalkoztatott a dolog ha már más baszik rá, lássuk szegényszerencsétlen antiszoc, türelmetlen vén múmiát, aki miatt bizonyára másodpercekkel megrövidült az emberek pályafutása a Földön.

2011. augusztus 1., hétfő

a kurva életbe, hogy az ember sehol nincs biztonságban. na jó egy helyet tudok. de hát nem mindig lehet. nem, nem akarom, hogy megnyíljon a föld és elnyeljen, mert ha más tenné ezt az jobb lenne. azt hiszem elbőgöm magam mert gyenge, kikacagott és elrágott vagyok. ha nem kiváncsiak rám akkor viszontlátásra. bár békében elnyugodhatnék.

standing no chance to win but,
we're not running, we're not running.
about the time we gave up hoping
we'd ever find these locks still open,
stumbling on stones unturned,
the hurt we feel, we all have earned.
the lines we cross in search of change,
but all they see is treason.
although we have no obligation to stay alive
on broken backs we beg for mercy, we will survive
break out! i won't be left here
behind closed doors.
éljen a drága segédszerek nélküli ébren álmodás.!
azért egy-két dolgot sajnálok, hogy nem merek kimondani, de talán sokkal jobb ha itt magamban, belül megtartom. egyrészt mert nem hívhatnak szókimondónak, bunkónak és még csak el sem árulhatnak, de történeteket kitalálhatnak, amiket kevés vagyok megcáfolni. röhögni viszont jó rajtatok. a gyenge kis próbálkozásaitok olyan szinten szánalmasak, hogy nem foglalkozni, de meghallgatni sem érdemes, csak ugye az ember kiváncsi aztán mégis felbassza az agyát. viszont egy barát mindig ott lesz, hogy elsírhassam a hülyeségeiteket és segítsen,de azért egy-két dolgot sajnálok.........

don't hold me up now,
i can stand my own ground,
i don't need your help now,
you will let me down, down, down!
gondolkozz már el!
bizonyára én ugyanannyira vagyok bűnös mint te, de azért ne csak én lássam tisztán a dolgokat.