szóval azon agyaltam ma, mivel megint kg, hogy visszaadnám a láthatóságnak a blogot. úgyis leszarja mindenki nagy ívben. és talán nem az érzéseimről fogok írni a továbbiakban, hanem agymenéses dolgokról.
és igen a buszun még mindig jók jutnak eszembe.. talán ugyanazt a zenét kellene hallgatni, ha egy rugóra járna a gép és a telóm agya.. azt hiszem valami olyasmi volt...
.. hogy az elégedett embereknek vajon milyen lehet. teljesen tökjó? habosbabos szíííívárványos tejút? mert aki világ életében jól érezte magát, az nem tudhatja milyen a padlón. milyen ha bezárkózol és egyedül akarsz lenni mert szar. ez az antiszocializálódás. aki jó alakkal és génekkel van megáldva, az nem tudja milyen ha minden falatra gyilkosként tekintesz és magadban egyre csak azt hajtogatod "ez lesz az utolsó", aztán magad ostorozod ha benyomtad az egészet. ezt hívják evészavarnak. és aki olyan aggyal született, hogy még fejleszteni sem tudja, mert keni vágja csecsemő korában a szorzótáblát? mert 4 előrehozott érettségit tesz? ez az olyan ember, aki én sosem lehetek. és aki tudja mindig mi a helyes és mit kell csinálni, és nem hátrál meg, nem fél, nem bizonytalanodik el minden kiejtett szó után, nem tartja inkább magában. ez a szöges ellentétem. és akinek nem csak látszólag van normális családja? igazi barátai? jól működő kapcsolatai? ez a szívás, hogy nekem sosem lesznek.
de még mindig örülhetek hogy ilyen csodás a helyzetem. hogy van családom aki foglalkozik velem bár pont leszarnám mit akarnak, van egy jóapám aki mindent alám tesz, de kibaszottul nem lenne szükségem a seggnyalására. olyan barátaim is vannak akik segítenek, bár a korosztályunk nem éppen egy... hogy nincsenek annyira megkötve a kezeim, bár a szülői szigor miatt lehetne. hogy egy gimnáziumba járok, pedig nekem éppen szakma kéne. 
ebből is látszik hogy telhetetlen vagyok és nem ismerem el, hogy sokkal jobb helyzetben vagyok, mint egyesek. mert én sem tudhatom, milyen ha leszarnak a szüleim. ha annyira függök tőlük, hogy szerencsétlenségemben nem veszem észre, hogy 40 évesen is velük baszom a rezet, mert imádom őket. ha nincsenek barátaim, vagy éppen senkim. ha nem vesznek rólam tudomást. ha bizonytalanságomban már az öngyilkosságomat szervezem ( na jó ez kicsit átérzett...) milyen ha fogyok, mert szarul vagyok. milyen ha hízok, mert beteg vagyok. milyen ha az utcára kerülök. ha nincs mit felvennem, de már csak azért sem, mert a saját mocskomban jobban érzem magam. ha sosem vagyok biztonságban.

i can stop the pain if i will it all away (if i could...)