2011. július 30., szombat

1

how long will this take?
how much can i go through?

my heart, my soul aches
i don't know what to do
i bend but don't break
and somehow i'll get through
'cause i have you

and if i have to crawl

will you crawl too
i stumble and i fall
carry me through
the wonder of it all
is you
see me through

(bocsánat megint ötletrablás történt....)
büszke vagyok magamra. szóval se ma se tegnap nem és sikerélmény!
és akkor most a sok szentjohannagimi után belevetem magam ebbe a szintén szánalmas Adam filmbe. férfiak..

2011. július 28., csütörtök

nem lehetsz öreg és bölcs ha nem voltál fiatal és őrült!
jóértelmű megvonás. első aminek örülök is. mondjuk csak 3 napra visszamenően emlékszem de akkor hivatalosan mától. először egy hónapot, utána mindig egy kicsivel többet. nekem ilyen szar taktikám van. mindig tovább. csak picivel is de tovább. majd meglátjuk. szóval július 28.

ezt meg csak úgy szeressük

2011. július 25., hétfő


úristen de odavoltam ezért a zenéért...

2011. július 24., vasárnap




szeretem csinálni. de azt senki nem mondja rosszul vagy jól..

2011. július 23., szombat


...falafel

2011. július 22., péntek

songs

a song from my childhood 
Aqua - Lollipop (Candyman)
a song that reminds me of my most recent ex-boyfriend
Morandi - Save me
a song that reminds me of one of my parents 
Bryan Adams - Brothers Under The Sun
a song that calms me down
Thriving Ivory - Our December
a song that is often stuck in my head 
Magashegyi Underground - Szívtakarítás
a song that reminds me of a best friend
Within Temptation - Memories
a song that reminds me of the past summer
Lady Gaga - Alejandro
a song that reminds me of my “first love” 
Egy nap (Rómeó és Júliából)
a song that makes me hopeful
Counting Crows - Colorblind
a song by my favourite band 
30Y- Ül és vár
a song on the soundtrack of my favourite movie
Damien Rice - The Blower's Daughter
the last song i heard
Oasis - Stop crying your heart out
a song that reminds me of a former friend 
Disco, Disco! Party, Party!
a song that reminds me of my boyfriend
Avril Lavigne - I love you 
a song i love singing along to  
Juniker-Ne add fel
a song that has made me cry
Beyoncé - Halo
a song that makes me want to dance
LMFAO - Party Rock Anthem ft. Lauren Bennett, GoonRock
a song i love but rarely listen to
Evanescence - Solitude
the first song alphabetically in my telephone
Damien Rice - 9 Crimes
the last song alphabetically in my telephone
White Town - Your Woman
my favourite song
The Goo Goo Dolls - Iris
a song that someone has sung to me 
The Jezabels - A Little Piece
a song that i can't stand to listen to 
Trading Yesterday - Shattered
a song that i have danced with my friend
Kylie Minogue - Cant Get You Out Of My Head Dance  
a song i could listen to all day without getting tired of
Placebo - Song to say goodbye

2011. július 20., szerda

M  ♥

2011. július 19., kedd

2011. július 18., hétfő

szik.fmát.szjk.bv ♥

scar

mitől függ az, hogy egy régi sebre emlékszünk-e vagy sem, hogyan szereztük? valamelyik mély nyomot hagy bennünk. de nem mindre emlékszünk, pedig mind írtózatosan fájt az elején. utána már csak emlékeztetőül látjuk a jelét. van, hogy nem is tudjuk mi történt. még egy olyan heget is képesek vagyunk elfelejteni amelyiken keresztül új szívet kaptunk? nem, ilyen fájdalmas emléket nehéz elásni. valószínűleg egész életedre tudni fogod mi is történt. és ha majd a nagyŐ végigsimítja a vágást és megkérdezi, hogy lehet-e még a szíved az övé, te elgondolkozol, hogy neked már rég nincs szíved. rég egy másik emberé dübörög a mellkasodban, egy olyan emberé, akit ismertél, szerettél, de nem eléggé, hogy megtartsd.

2011. július 16., szombat


az "élet" rövid.koszos.érthetetlen.szenvedős.szivatós.szar

2011. július 14., csütörtök

szóval azon agyaltam ma, mivel megint kg, hogy visszaadnám a láthatóságnak a blogot. úgyis leszarja mindenki nagy ívben. és talán nem az érzéseimről fogok írni a továbbiakban, hanem agymenéses dolgokról.
és igen a buszun még mindig jók jutnak eszembe.. talán ugyanazt a zenét kellene hallgatni, ha egy rugóra járna a gép és a telóm agya.. azt hiszem valami olyasmi volt...
.. hogy az elégedett embereknek vajon milyen lehet. teljesen tökjó? habosbabos szíííívárványos tejút? mert aki világ életében jól érezte magát, az nem tudhatja milyen a padlón. milyen ha bezárkózol és egyedül akarsz lenni mert szar. ez az antiszocializálódás. aki jó alakkal és génekkel van megáldva, az nem tudja milyen ha minden falatra gyilkosként tekintesz és magadban egyre csak azt hajtogatod "ez lesz az utolsó", aztán magad ostorozod ha benyomtad az egészet. ezt hívják evészavarnak. és aki olyan aggyal született, hogy még fejleszteni sem tudja, mert keni vágja csecsemő korában a szorzótáblát? mert 4 előrehozott érettségit tesz? ez az olyan ember, aki én sosem lehetek. és aki tudja mindig mi a helyes és mit kell csinálni, és nem hátrál meg, nem fél, nem bizonytalanodik el minden kiejtett szó után, nem tartja inkább magában. ez a szöges ellentétem. és akinek nem csak látszólag van normális családja? igazi barátai? jól működő kapcsolatai? ez a szívás, hogy nekem sosem lesznek.
de még mindig örülhetek hogy ilyen csodás a helyzetem. hogy van családom aki foglalkozik velem bár pont leszarnám mit akarnak, van egy jóapám aki mindent alám tesz, de kibaszottul nem lenne szükségem a seggnyalására. olyan barátaim is vannak akik segítenek, bár a korosztályunk nem éppen egy... hogy nincsenek annyira megkötve a kezeim, bár a szülői szigor miatt lehetne. hogy egy gimnáziumba járok, pedig nekem éppen szakma kéne. 
ebből is látszik hogy telhetetlen vagyok és nem ismerem el, hogy sokkal jobb helyzetben vagyok, mint egyesek. mert én sem tudhatom, milyen ha leszarnak a szüleim. ha annyira függök tőlük, hogy szerencsétlenségemben nem veszem észre, hogy 40 évesen is velük baszom a rezet, mert imádom őket. ha nincsenek barátaim, vagy éppen senkim. ha nem vesznek rólam tudomást. ha bizonytalanságomban már az öngyilkosságomat szervezem ( na jó ez kicsit átérzett...) milyen ha fogyok, mert szarul vagyok. milyen ha hízok, mert beteg vagyok. milyen ha az utcára kerülök. ha nincs mit felvennem, de már csak azért sem, mert a saját mocskomban jobban érzem magam. ha sosem vagyok biztonságban.

i can stop the pain if i will it all away (if i could...)

2011. július 11., hétfő


c'est tout. je suis désolée

2011. július 7., csütörtök

kg. mert szeretem

rájöttem, hogy, amik az életem gördítik tovább, ha nem is a helyes úton, azok az életcélok. igen, ezek persze lehetnek negatívak és pozitívak is, kinek mi, meg ahogy tetszik. az más kérdés, hogy ez bennem dől el és az eredménynek majd lehet örülni vagy nem. és az akaraterőmtől is függ. hogy mindent bele kell adni, mert most okosan kell csinálni... és denagyon örülnék valami segítségnek....de nem, ezt most egyedül kell véghez vinni. mert én is a legnehezebb életcélt választottam, de csak azért is mert talán, ha sikerülne, választ kapnék a kérdésekre, azokra, amiket feltettem és azokra is, amiket még csak meg sem fogalmaztam. talán megoldana pár gondot. talán túlélhető lenne a világ. 
megtanulok felnőni.
bejövős bár szar lett

2011. július 6., szerda

lesújtó a szellemi állapotom.... elmenni még elmentem de... máskor... és a szörnyű az, hogy mindig ez van. majd máskor... mindig van kibúvó, pedig most jól kellett volna csinálnom. mindig lehet sunnyogni, de most ott kellett volna lenni. odatenni magam. hát nem ment, mert egy idióta gyökér vagyok.
lesújtó a nevelési módszeretek, hiszen ha én akartam és magammal baszok ki, azért nem nektek kell pampogni, eltiltani, bezárni, fenyegetni, bántalmazni mindazért, amit magamnak csináltam. ha titokban intézem, mi van? talán le is szartátok volna. talán én is.

2011. július 4., hétfő

GraVivy már csak 23,3. jó lesz?

valami ilyesmi? sajnálom

2011. július 3., vasárnap

problémamegoldáselégtelen

sajnálom, hogy összetörök mindenkit aki szeret, hogy nem azt kapjátok amit érdemeltek, mert egy önző szarházi alak vagyok.
sajnálom, hogy nem tudom megkülönböztetni a jót a rossztól, hogy nem tudok problémát megoldani ha kell.
sajnálom, hogy képtelen vagyok látni, hogy félek, hogy nem akarom az ismeretlent.
sajnálom, hogy minden tettemmel, a szavaimmal fájdalmat okozok.
sajnálom, hogy képtelen vagyok tisztán gondolkozni, hogy mindig rosszul döntök.
sajnálom, hogy gyenge vagyok, és változásra képtelen.
sajnálom, hogy fárasztom a világot a hülyeségemmel, hogy helyet foglalok...
sajnálom, hogy létezem.

félek

lesokkolódva.... köszönöm, hogy néha kinyitjátok a szemeim.... durvánhülyebéna vagyok. de büszkeNyúl..... és bocsánat, hogy ennek a hátulütője engem nem érint, mert én teljes biztonságban érzem magam a kis kalitkámban.... félek... ha kinyitják, vajon szabadságomban mit tennék.... inkább nem is próbálnám milyen... félek....

2011. július 1., péntek


...and the days just go by
leaving questions in my mind
i guess i'll find the answers some day in another life...

jó VOLT!