baromira mélyen

olyan mintha csak zuhannék

lassan

de teljes testsúllyal

odáig mint még soha

gondsúlyokkal megláncolva

talán sosem érek a végére

az alaktalan sötétnek

lentebb

ahol még sosem jártam

nem. még sosem.

nosztalGia

a mai nap margójára.
normafaláv.

17:45-18:18
harmadszorra.
mosolyogtam.
srác a 34esen

vajon hányszor mehettem el mellette
vajon hányszor casualozhattam
pedig cuki
pedig nézett is
én pedig gyáva vagyok.
próbálok valami sorsszerű összefüggést találni
ferenciek tere.
sziget.
hol és mikor?
addig nyáladzok tobyregbora.