már hónapok óta nem írtam de az évösszegző rituálé és nem maradhat ki.
szóval idén

sírtam

fetrengtem

alvás zavarogtam

elfáradtam

meghíztam

érzelmet öltem

hisztiztem

féltem

sírtam

elvesztettem valakit

boldog voltam

visszakaptam valakit

elaltattak

intubáltak

felvágtak

gyermeket szültem

fájtam

felnőttem

fáradt voltam

jobban lettem

társas magányban szenvedtem

sok mindent kihagytam

kiderült kik a barátaim

eltévedtem

rosszat álmodtam

sírtam

féltem

bezárkóztam

sírt a szívem

vérzett a szívem

meghaltam belül.

maszkot öltöttem

és azóta hordom. várom mikor vehetem le. 
vagy ki előtt vehetem le.

mondjuk elég nagy szégyen, hogy 2 hónapja egy szót nem írtam.
ilyen is volt mát. ja nem.

21 évesen végre megtanultam normális tusvonalat húzni.
jobb később mint soha....

olyan ingerszegény környezetem van, hogy reflexből megpuszilgatok egy ismerőst, amikor utálok puszizkodni. nagyabaj

tényleg a világ egyik legjobb érzése, amikor tudod valakiről, hogy hazugság az, amit a szemedbe nézve mond.

és a világ legelkeserítőbb érzése is.

maradjakpozitív. haaahaahaa.

azt mondják, a családodat nem válogathatod meg. de megválogathatod a + családodat. 
belenyúltam a kakiba.....

egyre több jútúbert nézek rendszeresen és annyira de annyira...
ha szép lennék.

még véletlenül sem akartam arrafelé menni. csak a hegyemre.
nem sikerült.
kurvαemlékek.

néha. még mindig.

sikerült megint találni egy sorozatot, aminek a szünetében értelmetlenné válik az életem...
szerintem most hónapokig ezt fogom hallgatni.

azért írok ilyen keveset mert minél öregebb vagyok, annál nehezebb koordinálni a személyiségeimet.
lehet ez is olyan, mint a daimónság. ha nem állapodik meg, örök fiatal maradok.

szar dolog önképzavarosnak lenni ilyen melegben. de ha egyszer nem akarom, hogy rajtam is röhögjön valaki mert rövidnadrágban kimegyek a karfiollábaimmal...

bölcsességfogzok.
nem kellemes.

a régi zenéimtől dührohamot kapok vagy sírógörcsöt.

mégis hallgatom mert ha nem tenném, nem éreznék semmit.

amikor visszalép valaki fontos az életembe, olyan szeretetbomba robban bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
szétszakítja a szerveim és a testem belső falának préseli.
ilyennek képzelem az érzést.

látni A chummym elmenni mellettem szívszorító.
de már annyi embert vesztettem el, hogy lassan természetes lesz.

nem tudom mi hiányzott jobban.
az hogy bámulhassam a mozgó világot, a zeném a fülemben, vagy hogy végre nem gyökkettővel haladok magam előtt tolva egy nagy babakocsit.

nem gondoltam, hogy egyszer megkönnyezem nina távozását.
igazából csak az elenapicsmogás alatti zenék fognak hiányzoni.
japersze...

új életcélom, hogy belefogyjak a lovaglónadrágomba.
abba a nadrágba, ami utoljára 14 évesen volt rajtam.
nyáron lóra fogok ülni.

elég szégyen, hogy a zenéim fele a vampirediariesből van.
az pedig még szégyenebb, hogy elkezdtem újranézni.

nyugtathatom magam baromságokkal, hogy nem is igazi barát.
de akkoris hiányzik.

amikor valakinek az életkedvemet elmúltként mesélem....

2012 életérzés.

elég vicces, hogy régebben fényképfóbiás voltam, most meg elszomorít, hogy nem készült rólam terhesfotó.
majd magyarázkodhatok a fiamnak, hogy tényleg én vagyok az anyja...

annyira bőgtem csak, hogy reggelre simán bedagadt a szemem egy kiadós veszekedés utáni állapothoz hasonlóra.
nagyonbeleszerettem.

az a bosszantó pillanat mikor bezársz egy nem mentett firkálmányt.
és a nagy rohanásban még fel sem tudod idézni a tartalmát...
ezért ilyen eseménytelen az életem...

nyilván egy napon van bastille és riseagainst.
nyilván Sopronban.
most nagyon sírnék ha tudnék.
már nem tudok...

hivatalosan is csokiNyúl vagyok.

már arra sem emlékszem, hogy valaha volt-e bennem smarties....

amikor végre kiszabadulok a lakásból egyedül.
de előtte és utána telefonálnom kell segítségért.
mint egy rab madárnak.

mások miatt fosul érezni magam.
elmennék a mammutba leülni az átjáróba.
de már senki nem hallgatna meg.

sok éve szeretem ezt a napot.
minden évben más miatt. idén sincs ez másképp.

7+6 hónap.
lassan 8 van mögöttem.
fél lábon is.

kerestem egy régi zeném.
megtaláltam a régi magam. egy régi zeném.
egy régi posztom. egy régi filós énem.
egy régi utalást. egy régi szarkasztikus elszólásom.
a régi énem.

hiányzik.

ezvalamihihetetlenülnagyon.

a lehető legjobb válaszok.
nem tudom mit vártam...

pont egy éve lett a depressziós idióta hisztis picsára rátörve az ajtó...
mi lenne velem emlékek nélkül.
abból a szempontból hiányzik, hogy akkor legalább voltam valami.
most csak....

ezt már csak azért is alapon szívfájdításnak.

jön a Bastille voltra.
nem tudom leírni az érzéseim.

fél éven belül 5 szúráson vagyok túl.
alig lett elefántfókatoka bőröm.

már nem gyötörnek rémálmok.
mióta nem alszom semmi bajom nem lehet....

május2.0

egy csomó ideig azt hittem, azt akarom, hogy valaki emlékeztesse az embereket a múltamról.
aztán rájöttem, hogy felesleges, amíg én emlékszem rá.

azok a pasik akik töröltek facebookról, mikor megházasodtam...
nem is tudom, miért voltak az ismerőseim.
de jó tudni, hogy a szándékaik tisztességesek.
mostmár.

jót tombolok.
kösZöNöm.

négy percre élőnek éreztem magam.
egészen jó volt.

újrahasznosítható elbújósdoboznak...

lányosposzt

megtaláltam magam a reservedben.
már csak el kell menni a táskámért és a cipőmért.

annyira átszoktam a töcsájdíra, hogy képes vagyok a már elsötétedett  ájped kijelzőjét is kitartóan bámulni az ujjammal a home gombon....
és még ezután sem tűnik fel, hogy talán be kéne írni a jelkódot...

vettem egy sampont. női sampont.

a boltban még tök finom illata volt. megmostam a hajam.

inkább elajándékozom mert pasisampon szaga van.

vagyis ilyen szagú volt egy közelebbről megismert hímem haja.

megfogadtam ezerszer, hogy nem nézek ppl-t.
de akkoris csesszemeg magát a laptop, hogy a legizgalmasabb résznél melegedik túl.
szánalmasvagyok.

úgy fel tudom húzni magam, hogy utána újraélem életem zuhanását a mélybe.

újra és újra. és újra.

van egy doboz, amihez már ha csak hozzáérek, a sírás kerülget.
előszeretettel nyitogatom mostanában.

azt mondják nincsenek véletlenek.
lehetséges.

betegen méginkább értékelhetetlen az alice csodaországban.
nyilván a rajzfilm.
egy timburton filmet sosem illetnék ezzel a szóval.

elég idegesítő egy nappal lecsúszni a dm dobozról.

pár napja folyamatosan ez megy.
nem, nem unom még.
nem is tudnám megunni.

ha hátat fordítok valakinek már csak az lep meg ha nem szúr hátba.

csodás napok jönnek.

egyszer eljutok ide.

életem nagy hibái közé tartozik, hogy nem mentem Bastillera nyáron.
így mindig mikor hallgatom őket bűntudat és nyárhiány ébred bennem.
szar.