minden évben visszanézegetem az évösszegzőket.

és minden évben egy kicsit meghalok.

mert idén 

kielemeztek

pszichiátrián állandó vendég voltam

betegnek éreztem magam

csoportterápiára jártam

kinevettek

sírtam

hisztiztem

hátba szúrtak

veszekedtem

sírtam

féltettem az emberem

behunytam a szemem

készítettem magamnak egy világot

bezárkóztam

felnőtt lettem

sírtam

véget vetettem a szenvedéseimnek

sírtam

barátkoztam

boldog voltam

éltem

cigiztem

ittam

lefogytam

sírtam

gyógyszereztem

terhes lettem

sírtam

hiányoltam

sírtam

egyetemista lettem

passzív lettem

egyedül voltam

hiányoltam

férjhez mentem

unatkoztam

egyedül érzem magam

már nem várok semmit a jövő évtől.

már nem fogadok meg semmit.

idén sem volna értelme.

telepakoltam zenével a telefonom.
hogy gondolhattam eddig, hogy élek.....

azt hittem nem fogok többet vizes párnán elaludni....

mostmár annyira egyedi a nevem, hogy csak egy van belőlem.

esküvő előtt like crazy-t nézek...
nembaj. belefér.

ennél betegebb videót is rég láttam...

le kéne tiltani a krémmániáról.
én vagyok a legborzasztóbb nő a világon..

nyilván akkor lett kuss, mikor kiröhögtem a 3 méteres srácot, ahogy felszállt a hévre és beverte a fejét.

azt mondták, hurkás volt a hasam.

álmodtam.
nem tudom, hogy jó vagy rossz volt.
és nagyon elkapott a coldplay hangulat.

megtalálták a 2 éve elhagyottnak vélt igazolványcsomagom.
volt benne 1500 forint és a régi lakcímkártyám.
ezeknek tökre örültem.
aztán megláttam egy mozijegyet is.
már akkor kezdődött a silány filmek iránti érdeklődésem...

mert a mostaninak tényleg annyi értelme volt mint egy rész elenapicsogásnak.

hát jól lemaradt ez a miistörténttavalyilyenkor bejegyzés.
igazából lemaradt és nem elmaradt.
majd egy jobb napomon bepötyögöm.

ilyenkor nagyon örülök, hogy már 4 éve blogolok.
van mit visszaolvasgatni.
és már sajnálom a pár évvel későbbi énem, aki visszanézi a mostani semmitmondó bejegyzéseket.

letöltöttem az összes könyvjelzős zeném.

üresnek érzem magam.