elég rossz ha már visszatörölgetem a bejegyzéseket.
mint valami kakifelelős sokadikén aki a vállamon ül és néz.

bates motel.
nagy csalódás nem ért..
csak mint ebben a picsmogás norman szövegébe.

kedvesen megkért a szúró néni, hogy ne remegtessem már a lábam mert nagyon rossz érzés...
vajon ha én megkérem, hogy ne szúrjon már meg, mert rossz érzés, mit szól?
sosemtudommeg

hurrásorozat

és ma pedig antibiotikumra, nem vérvételre..
ez nagyon brrr kategória....
havonta vércsapolás. jóság.

egy felpüffedt fejre számítottam.

nem 38,5 fokos lázra....

ma annyit sírtam, hogy holnap biztos megijedek reggel.
magamtól.

elnézéstkérekazoraveczidiotizmusnórálkodásmiatt

barátságok.
amiket bepakolhatunk a hűtőbe.
mint az ételeket.
nem akarjuk hogy idő előtt megromoljanak.
de pár nap múlva mind tönkremegy.
csak a gyorséttermi kaja nem romlik meg sosem.
nem szeretem a barátságot egy bigmachez hasonlítani.
mert nem az.

mióta piros az itunes ikonja többet ijedezek.
nem szeretem a pirosat.
főleg ha felugrik.
jófejek vagytok almákok.

nem voltam oda sosem angelüke joliért.
de ez jó még akkor is ha beletapostak a gyermekkoromba...

ha megtehetném, biztos drága ételekkel tölteném meg a hűtőt.
mindenből ennék egy falatot.
aztán visszacsomagolnám.
minden nap új ruhát vennék.
és csak egyszer hordanám őket.

így ezek a tárgyak ugyanazt éreznék, amit én.

és mégsem lennénk egyedül.

ugyanaz a kellemes jótékonykodó érzés fog el, mikor megszánok egy csövest és mikor megtudom, csámcsognak a dolgaimon...
el lehet gondolkodni.
csőcselék.

nyilván kitörlöm a seggem az időpontommal.
köszönöm margitkórház..

infj-nek lenni öröm.

fel sem merül a kérdés. milyen kérdés.....

beszélgetsz valakivel az utcán és szóba kerül az exed neve.
nyilván akkor jön az ex ismerősi körből valaki.
és nyilván meg is hallja.
pedig még csak nem is arról az M egyedről volt szó......

felhívott a védőnő, mikor volna kedvem lejönni.
igazából sosem.
újra nagy ellenség a mérleg.

életem végéig tudnám hallgatni.

végigbőgtem a vámpírnaplókat.
aztán a végén beajánlotta oravecznóra new yorkos videóját.
na akkor elkezdtem igazából bőgni.

egy nap ötvenszer meghallgatni nem tévedés.

régen volt már U2 nap.
erről eszembe jutott a régi szép kis világom.

nem akarom bababloggá alakítani a blogom.
de ha Á megszületik nem fogom kibírni. már érzem.

néhanapján előkaparni a zenéim.
annyira jó hogy megvannak még.
annyira jó emlékezni.

amikor váltok valakivel 3 üzenetet és az egyén a hatalmasnagy hozzáértésével az egyikben megállapítja, hogy az elmúlt években semmit nem változtam.
hátraestem mert még a monitoron át is megcsapdosott a tudás.
fú.
most idézgethetnék, csatolhatnék dalokat de nem.
mert én tudom. ő nem.

betegenotthon.
de a púder és a fordított pszichológia.
mind a táskámban vannak.
és nem féltem használni őket.
adok 154 napot.
pont mint tavaly.