hogy elgondolkodtam-e már azon miért találkoztam azokkal az emberekkel akiket ismerősnek vagy barátnak hívok? nem hiszem hogy okkal, vagy a sok hülye magyarázat szerint azért hogy mindből tanuljak és olyan dolgokat éljek át amik a lelkigyarapodásomhoz szükséges.
mivel fura lényemből kifolyólag sokkal jobban jövök ki pasikkal, egy részükkel, megkockáztatom agyam elferdültségének valóját. és szeretem mikor elmegy sétálni.
és szeretem mikor egy egy ember lelkierejéből és akaraterejéből meríthetek. és ugyan minden nap megfogadok valami hasonlót és egy darabig be is tartom ez most tartós lesz. mert ma egy olyan ember lelkéből ittam akit egyszer birtokoltam és bátyám volt aztán szétváltak útjaink. ez is egy fajta ismerettség: mikor egy kis ideig része az életednek hogy megokosodj. aztán mint egy idegenét, úgy lemásolom az ő életet és azonosulok mert minden olyanba kapaszkodok ami nem én vagyok de azzá szeretnék válni. ezért írtok folyamatosan gyomlomismerősöket. akikre nincs szükségem miért kopizzák az én szánalmas életem? vagy miért folyjanak bele? miért kritizálják? miért osszák meg pont annyira van közük hozzá személyekkel amennyire én nem kapok hányingert azoktól.
utálom az ingyenélőket, akik nem kűzdenek mert valamiért nem kell. nem idegesít és ezért utálom, mert amit utálok azt leszarom és nem is foglalkoztat ezáltal nem kúszhat be semmiféle formában az agyamba hogy basztasson.
lenyugodni és békében élni.
még hétfőig. aztán meghalni egy kicsit.